Confusion In The Time

A banda tagjai a koncert után épp készülődtek haza. Jól kifáradtak, de meg voltak elégedve aznapi teljesítményükkel, a koncert nagyon jól sikerült, persze ez már csak várható volt tőlük. Hiszen mindig mindent beleadnak, de most különösképpen ügyeltek a hangulatra, hiszen egy új album bemutatókoncertje sok mindent meghatároz. Igen, ez volt az új albumuk, az Into első koncertje. A srácok nem hiába dolgoztak, a dalok elsöprő sikert arattak, úgy tűnt, ebben az évben sem fognak unatkozni.

-Szép volt, srácok!- mondta Lauri.- Úgy tűnik, felesleges volt izgulnunk.

-Ja, majd megünnepeljük valamikor- mondta Aki- de jobb is, ha ma kihagyjuk a bulizást, elég fárasztó napunk volt, és szerintem holnap sem fognak kímélni minket.

-Abban biztos lehetsz- szállt be a beszélgetésbe Pauli is.

-Na jó, akkor mindenki a kosarába- mondta Lauri, és elindult a koncertterem hátsó kijárata felé- holnap reggel találkozunk.

-Ok. Heló!

Mindenki elindult haza, hogy kipihenhessék magukat. Lauri fölpattant a BMX-ére, és hamarosan már otthon is volt. Miután lezuhanyozott, még beállította az ébresztőórát, aztán le is feküdt aludni. Hamar elnyomta az álom.

Arra ébredt, hogy valaki löködi a vállát.

-Ébresztő, Lauri! Kelj már fel! Legalább az ébresztőórádat beállíthattad volna!- hallotta Pauli hangját.

-De hát én beállítottam- mormogta Lauri félálomban a takaró alól.

-Na hajrá! Ha így folytatjuk, lekéssük a riportot, meg a lemezbemutató koncertre is próbálnunk kell még!

-Miről beszélsz, Pauli? Tegnap mutattuk be az Intot.

-Az Intot?- Pauli hangja meghökkent volt.- Te aztán jól el vagy tájolódva! Csak úgy közlöm, hogy a Hide From The Sunt mutatjuk be. Úgyhogy légy oly szíves, kelj már fel, mert tényleg elkésünk.

-Milyen Hide From The Sunról beszélsz? Az meg mi? És még én vagyok eltájolódva…

-Na ide figyelj! Kérsz egy vödör vizet a nyakadba, vagy esetleg hajlandó lennél végre fölkelni?

-Jól van, ok!

Lauri felült az ágyban. Bár fogalma sem volt, miről beszélt az előbb Pauli, úgy gondolta, most nem érdemes fölidegesítenie. Megdörzsölte a szemét, és a vele szemben lévő alakra nézett.

-Pauli? Hogy nézel ki?

-Ha ez megnyugtat, pillanatnyilag te sem nézel ki jobban a wc kefe fejeddel.

-Jajj, nem úgy értettem. De olyan más vagy, olyan fura…

-Szerintem mosakodj meg, attól legalább felébredsz. De siess, Akiék lenn várnak. Addig én itt megvárlak.

Lauri álmosan kicsoszogott a fürdőszobába, és közben magában gondolkodott. Valamiért akkor is furcsa volt neki Pauli, sőt ez az egész furcsa volt, minden furcsa volt és kész!

-Lehet, hogy becsavarodtam?- motyogta magában, és megmosta az arcát. Miközben a törülközőért nyúlt, a tükörbe pillantott, és teljesen ledermedt.

Pauli egy kiáltást hallott. Úgy gondolta, jobb lesz, ha megnézi, mit csinál Lauri.

-Mi van Lintu? Rád támadt a fogkefe?

Amikor beért a fürdőbe, Lauri még mindig meredten bámulta a saját tükörképét.

-Pauli! Nekem fekete a hajam!

-Gratulálok! Hatalmas felfedezés! Nagyon meg kellett erőltetned az agyad, hogy rájöjj?- gúnyolódott Pauli. Nem értette, mi történt Laurival, hiszen teljesen úgy viselkedett, mint egy értelmi fogyi.

-De hát… de hát ez nem lehet! Te jó ég! De hát mi történt? Hogy nézek ki?

Pauli gyanakodva nézte Laurit.

-Jól vagy?- a kezét a homlokára tette, mintha azt akarná megnézni, hogy Lauri lázas-e.

Lauri elhúzta magát tőle.

-Jajj, ne szórakozz már! Persze, hogy jól vagyok! Vagyis persze, hogy nem vagyok jól! Mi ez az egész?

-Nem értem, miről beszélsz. De csipkedd magad, mert alig 10 perced van, hogy elkészülj.- ezzel Pauli kiment a fürdőből, és becsukta maga után az ajtót.

Lauri teljesen összezavarodva ült le a kád szélére. Úgy érezte, szédül, sehogy sem tudta felfogni, mi ez az egész. Teljesen tanácstalan volt. Végül úgy döntött, lezuhanyozik, hátha az segít valamennyit.

-Paulinak van igaza- gondolta magában- fel kell ébrednem…

De amikor levette a pólóját, két újabb apró „meglepetéssel” találkozott. Az egyik a jobb karján, a másik, pedig a bal vállán volt. Egy darabig döbbenten nézegette őket, aztán kétségbeesetten dörzsölgetni kezdte a szemét.

-Ébredj már fel! Ez képtelenség! Ez az egész csak egy hülye álom! Őrültség! Lauri, térj magadhoz! Ébredj fel!

Persze ez nem sokat segített. Végül megmosakodott, de közben egymást kergették a fejében a kérdések és a gondolatok. Úgy érezte, az agyában tökéletes zűrzavar uralkodik. Miután végzett, visszament a hálószobájába, és öltözködni kezdett. Olyan érzése volt, mintha nem is a saját cuccai között keresgélne. Sehol sem talált egy ismerős ruhadarabot sem, csupa fekete ing, póló meg gatya akadt a kezébe. Miután fölöltözött, kiment az előszobába, ahol Pauli már türelmetlenül várt rá.

-Mi tartott ilyen sokáig? Esküszöm, már többet tollászkodsz, mint egy nő.

Lauri erre a kedves megjegyzésre hunyorított egyet, de nem szólt semmit.

-Na kapd fel a bakancsodat, aztán induljunk.

Lauri a lába előtt egy pár méretes, hosszú szárú, fekete bakancsot pillantott meg, nem éppen elhanyagolható méretű talpakkal.

-Ugye nem gondoltad, hogy én ezt felveszem? Ha mindenképpen pofára szeretnék esni, majd kipróbálom, de egyelőre szeretnék eljutni az ajtóig.- reklamált Lauri, miközben a hadifegyvernek is beillő ici-pici topánkákat fixírozta.

Pauli felvonta a szemöldökét.

-Veled ma valami tényleg nem ok. Na elég az ökörködésből, vedd fel, és induljunk!

Mire Lauri sikeresen magára varázsolta a bakancsát, Pauli már el is indult. Utána akart sietni, de a nagy igyekezetben kapásból majdnem hanyatt vágódott.

-Ezt kecsesen csináltad- nevetett Pauli.

-Haha, nagyon vicces- vörösödött Lauri.- Nehogy azt hidd, hogy olyan könnyű menni ezekben a balettcipőkben. Legalább megvárhatnál. Pauli! Hallod??

Lauri Pauli után csámpázott a lépcsőházban, de csak az ajtónál érte utol.

-Már izmosodik a lábam. Legalább húsz kilósak ezek a paták- nyavalygott Lauri, de Pauli nem figyelt rá. Ahogy kiértek a házból meglátták Eerot és Akit.

-Na végre!- szólalt meg Aki, ahogy közelebb értek- mi tartott ilyen sokáig?

Őket is nagyon furcsának látta Lauri, de nem szólt.

-Srácok, beszélnünk kell!- mondta végül. Pauli rá nézett, valószínűleg, ő tudta, hogy Lauri miről akar beszélni, de úgy tűnt, még mindig meg volt róla győződve, hogy Lauri fejében valami csavar elmozdult az éjszaka.

-Ok, de ne itt, és ne most. Sietnünk kell, mert még lekéssük a riportot.- mondta Eero.

Elindultak, és nem is olyan sokára odaértek a riport helyszínére. Az újságírók még nem voltak készen, úgyhogy volt egy kis idejük. Lauri ki is használta ezt a lehetőséget.

-Figyeljetek! Valami nagyon nagy őrültség történt!

-Mire gondolsz?

-Most ugye nem 2001. van?

Mindenki meglepetten nézett Laurira.

-Te most szórakozol velünk? Még jó, hogy nem 2001. van!

-Hát?

-Te drogozol?- nézett rá Pauli.

-Milyen év van?- kérdezte Lauri türelmetlenül.

-2006. De nem értem, hogy mi a bajod!

Lauri néhány hosszú másodpercig csak némán meredt maga elé.

-2006- suttogta- de az nem lehet… 5 évet előreugrottam volna az időben?

-Te miről beszélsz úgy mégis?- nézett rá Aki bizonytalanul. Nem értették, mi történt Laurival.- Semmit sem értek.

-Hát épp ez az. Én sem. Figyeljetek! Tegnap mutattuk be az Intot, aztán mindenki hazament, én lefeküdtem aludni, és így ébredtem fel. 5 évvel később.

-Lauri, minden ok?

-Nem, semmi sem ok! Ne viselkedjetek már úgy velem, mintha elmebeteg lennék! Tudom, hogy hihetetlen ez az egész, és talán én sem hinném el, sőt, én is alig tudom elhinni, de a barátaim vagytok. Ha ti nem értitek meg… Figyeljetek. Nekem sem túl jó a helyzetem. El sem tudjátok képzelni, mennyire össze vagyok zavarodva. Nyugodtan lefekszem aludni, és arra ébredek, hogy 5 évvel idősebb vagyok, fekete hajam van, össze van firkálva a kezem, és ráadásul húsz kilós patákban futkozok össze- vissza, és Pauli közli velem, hogy most mutatjuk be a Hide From The Akármit, amiről azt sem tudom, hogy micsoda!

A többiek még mindig hitetlenkedve nézték Laurit, aki egyre inkább kezdett kétségbeesni.

-Te most viccelsz, ugye?- szólalt meg Eero.

-Úgy nézek én ki szerintetek? Muszáj, hogy segítsetek. Nem tudom, mi ez az egész, 5 év teljesen kimaradt, mellesleg mindjárt kezdődik a riport, én meg azt sem tudom, hogy mit mondjak.

-Ok, segítünk- mondta Pauli, de látszólag magának sem tudta elhinni, amit Lauritól hallottak.

-Akkor hisztek nekem?

-Hát ha nem zakkantál meg, nem vagy belőve, és nem vagy amnéziás… De meg kell értened, hogy ez nekünk nem egyszerű.- mondta Eero.

-Drágák vagytok, szerintetek nekem egyszerű?- méltatlankodott Lauri.

-Ok, rendben, nyugi…

Viszont mielőtt bármit is mondhattak volna, megérkeztek a riporterek, és elkezdték a riportot. Az első kérdés persze egyből Laurinak szólt. A CD felvételről kérdezték. Lauri kivágta magát egy tipikus válasszal, miszerint a felvétel fárasztó, de eredményes volt. Ez után Aki következett, majd Pauli. A következő kérdés célpontja ismét Lauri lett.

-A No Fear című számotok klipjét, már láthatjuk a zenei adókon- mondta a riporter- mit tudnál róla a rajongóknak mondani?

Lauri segélykérően nézett Paulira. Honnan tudna ő bármit is mondani arról a klipről, amikor még a számot sem ismeri.

-Ööö… hát- sehogy sem jutott az eszébe egy értelmes mondat sem.- A klip jelentése összefügg a dallal…- próbálkozott- és… mivel ez egy lassabb szám…- Pauli alig észrevehetően rázni kezdte a fejét- ööö… vagyis, nem olyan lassú… szóval sokat gondolkoztunk rajta, és hát…

-Rendben, köszönöm- mosolygott nyilvánvaló cinizmussal a riporter. Lauri visszamosolygott, közben meg gondolt magában szépeket…

A riport még egy ugyanilyen nyűglődős fél órából állt, miközben Lauri a füle hegyéig vörös lett, a többiek meg kitartóan súgtak neki.

Már az utcán sétáltak, és a koncertről beszélgettek, ami Laurinak ugyancsak nem tetszett. A maga részéről nagyon is örült neki, hogy végre megszabadult a riporterektől, nem akarta, hogy az eszébe juttassák, hogy este koncertre is mennie kell. Egyszerűen képtelenségnek érezte, hogy színpadra álljon.

-Most azonnal neki kell állnunk próbálni, mert különben hatalmasat fogunk égni este.- csóvált a fejét Aki.

-Akkor irány a próbaterem!- mondta Pauli.

Amíg Pauli és Eero a próbateremben hangolták a gitárokat, Aki Laurival beszélgetett.

-De ez egyszerűen képtelenség!- mondta Lauri- egyetlen számot sem ismerek erről a CD-ről, még a címüket sem tudom!

-De azért egy- két tipikus számot tudsz, amiket bármikor elő lehet venni, nem? Mondjuk az In The Shadowst…

-Fogalmam, sincs, miről beszélsz!

-Hát a Dead Lettersről!

-Hány CD-t adtunk ki, amit nem ismerek?

-Kettőt. Akkor a Dead Letterst sem ismered?

-Persze, hogy nem!

Aki megadóan sóhajtott.

-Nehezebb lesz, mint gondoltam- egyszerűen lehetetlennek tartotta, hogy Laurival meg tudnak tanítani ennyi számot estére, ráadásul előadható állapotban. Persze nem ő volt az egyetlen, aki aggódott a dolog miatt. Mindenki feszült volt, de nem volt idő. Nekiestek a daloknak, ahogy azt kell. Két óra múlva, már túl voltak egy-két számon.

-Na akkor próbáljuk újra!- mondta Pauli, és elkezdték játszani a No Feart. A refrénig egész jól ment a dal.

-… no fear… ööö… izé

-Jajj, nem igaz, hogy ilyen nehéz megjegyezni! Destination darkness!

-Ok, bocs, kezdjük előröl.

-Nem, hiszem, el, hogy a saját dalszövegeidet tanítjuk veled- mondta Pauli.

-Hát nekem is elég röhejes, hogy a „saját” dalszövegeimet tanulom, amiket én írtam, és ehhez képes tök hülye vagyok hozzájuk.

Folytatták a gyakorlást, és estére nem kis munka árán sikerült összehozniuk néhány dalt. Nem volt valami sok idejük, készülődniük kellett. Lauri éppen öltözködött, mikor megjelent Eero néhány hollótollal a kezében. Lauri meglepetten nézett rá.

-Hát ezek? Modern tollpárnát készítesz, vagy ezzel írjam a végrendeletem?

-Nem, ezeket azért hoztam, hogy a hajadba tűzd őket.

Lauri túl szorosra húzta a nyakkendőjét, és ennek köszönhetően majdnem megfulladt.

-Mi van? Most ezt te sem gondolhattad komolyan! Teljesen hülyét akartok belőlem csinálni? Jó, hogy nem egyből villát, meg kiskanalat akartok a fejembe állítani!

-De hát neked ez a stílusod! A rajongók így szoktak meg! Kell az imagedhez!

-Komolyan? Na nee! Ezt nem csináljátok velem! Ez már sok! 5 év alatt ennyire begolyóztam volna? Kész diliház.

-Nem én mondtam… De ahelyett, hogy reklamálsz, inkább ülj le, és hagyd, hogy megcsináljam a fejedet, mert mostanában kicsit más stílusú, mint amihez hozzászoktál.

-De ne már! Tiszta szutyok! Tetves leszek tőle, menj már innen!

-Higgadj már le, ezek tiszták!- Eerot is kezdte elhagyni a türelme. -Olyan vagy, mint egy rossz gyerek!

-Te viszont 5 év alatt semmit sem változtál- morogta Lauri. Cseppet sem tetszett neki, hogy Eero a haját birizgálja. Tulajdonképpen egyáltalán nem bírta, ha rajta kívül bárki a fejéhez nyúlt, de a jelenlegi helyzetben sajnos nem volt sok választása.

-Ok, készen vagy!- jelentette ki Eero egy kis idő után. Lauri a tükörbe nézett, és hirtelen nem tudta eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen.

-Na?

-Hú, zsír! Komolyan, mostmár tényleg olyan vagyok, mint valami adó-vevő! Vigyázzatok, mert a végén még befogok valami műholdas adást az antennáimmal.- gúnyolódott Lauri.

-Ne nyavalyogj már annyit, én nem tehetek róla, hogy hollómániás vagy! Ez most nem a Falling!

Ekkor lépett be az öltözőbe Pauli és Aki.

-Készen vagytok? Mehetünk?

-Persze! Miután Eero tökéletes radarállomást csinált belőlem, én meg majdnem kiszúrtam a szemem a szemceruzával…

A srácok összeszedelőzködtek, és indultak a koncert helyszínére. A koncertteremben hatalmas tömeg gyűlt már össze, pedig a kezdésig még legalább egy óra hátravolt. A banda addig a színpad mögött hangolt, és beszélgettek. Mindenki ideges volt, ami persze érthető. Laurin látszott a legjobban. Minden idege pattanásig feszült, igyekezett higgadt maradni, kevés sikerrel.

-Hé, Lau- ült le mellé Pauli, és átkarolta a vállát.- Nyugi! Minden rendben!

-Már hogy lenne minden rendben? A fejem úgy néz ki, mintha belenyúltam volna a 220 V-ba, a sminkemet már legalább hússzor elkentem, izzadok, mint a ló, az összes szöveget keverni fogom, vagy mindet elfelejtem, és tuti, hogy legalább félmilliószor hasraesek majd a gyönyörűséges patáimban!

-Hé, higgadj le! Nem ilyen vészes a helyzet! Na, nyugi! Nagy levegő…

-Na jól van, nem kell túldramatizálni a helyzetet. Azért szülni nem fogok!

Lauri, ha tehette volna, még ücsörgött volna egy kicsit, de nem volt ideje, ugyanis menniük kellett a színpadra. Pauli megveregette a hátát, és bátorítóan rámosolygott, mielőtt még színpadra léptek volna.

Ahogy kiértek a színpadra, hatalmas őrjöngés, sikítozás és tapsvihar fogadta őket. Bele is kezdtek a koncertbe. Lauri megpróbált magabiztosan viselkedni, amikor rossz szöveget énekelt, akkor is marha magabiztos képet vágott, és igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy minden, amit csinál csakis szándékos cselekedet, még az is, amikor művészien majdnem keresztülesett Eeron. Be kell vallani, még egy kicsit bizonytalan volt a csukáiban, nem kis erőfeszítésbe tellett neki egyensúlyban tartania magát. Amikor végképp elfelejtette a szöveget, nagylelkűen a közönség felé tartotta a mikrofont, hogy énekeljenek csak. Már nem izgult annyira, sőt, jókat vigyorgott ezen a szerencsétlen helyzeten. „Végül is minek strapáljam magam? Nincs itt semmi gond! Minden ok! Persze, a világ legtermészetesebb dolga, hogy itt ugrabugrálok a színpad közepén, mint egy megkergült kecske, és közbe olyan dalokat énekelek, amiket normál esetben még meg sem írtam. Ráadásul teljesen zizinek érzem magam. Jesszus, annak a csajnak az első sorban hiányzik két foga! De muris! Au, már huszadszor rúgok bele ebbe a hülye hangfalba…”

A koncert folytatódott. Már az uccsó számon is túl voltak, mindenki megkönnyebbült, a koncert jobban nem is sikerülhetett volna. A közönség tombolt, ráadást követeltek. Pauli odalépett Lauri mögé.

-A Falling lesz a ráadásszám!- mondta.

Lauri bólintott. Most végre tényleg megkönnyebbülhetett. „Végre egy olyan szám, aminek tudom a szövegét”

A ráadás persze nagyon jól sikerült. Koncert után elmentek bulizni egyet, nagyon jól érezték magukat. A hangulat egész éjszaka kitartott. Hajnalban mindenki hazament, és lefeküdtek aludni. Lauri is lefeküdt.

Az ébresztőórára ébredt. Álmosan kikászálódott az ágyból, és elindult a fürdőszobába. Tudta, hogy nincs ideje tesze-toszáskodni, hiszen kezdődik az Into turné. Miközben fogatmosott bambán nézte tökéletesen szőke tükörképét, és akkor még eszébe sem jutott, hogy majd 5 év múlva kiadják a banda hatodik albumát, aminek Hide From The Sun lesz a címe.