Ez a nap az őszi időjárásra emlékeztette az embert. Enyhe napsütés, kérges fák, nedves fű. Két 14 év körüli lány sétálgatott a járdán. Egy szőke és egy barna hajú. Egyértelműen barátnők, hiszen a külsejük is eltérő. A barna hajú zöld szemű, barna bőrű és nagy szemekkel nézelődött, mint egy turista. A másik szőke, tépett hajú, zöldes szemű. Bizony, Viki ismeri ezt a helyet, nem úgy, mint a barátnője Kori, aki a szemeit meresztgette.

- Hol vagyunk? – kérdezte Kori.

- Erre van egy nagyon jó téka, és oda szeretnék feliratkozni.

- Már ennyi idősen lehet? – kérdezte a barna.

- Ismeri az apámat, azt hiszem haverok. – mondta Viki gonosz vigyorral.

- Viki!

- Nyugi, nem az én ötletem. Apa tanácsolta, hogy evvel előnyt szerzek. Ettől még nem vagyok romlott lélek. – mondta a szőke lány. Kori csuklásba kezdett.

- Figyelj (hukk) most egy (hukk) nem szólalok meg (hukk) jó? (hukk)

- Rendben. – mondta Viki.

A barátnők egy bolt mellett haladtak el. Kori megkocogtatta barátnője vállát, és kérdőn nézett rá, miközben a kezével kockát formált.

- Még nem tudom. Valami olyat, amit még sosem láttam, de jó lenne megnézni. Talán a Halott mennyasszonyt már…

Sikítás törte meg Viki mondókáját. Ebben a pillanatban az élelmiszerboltból Lauri futott ki. Egyenesen Vikiéknek ütközve.

- Lauri? Úristen… Do you speak hungary? – kérdezte Viki és a srác felsegítette mindkettőjüket.

- Igen, de most kérlek, segítsetek! Valami…

Pisztolylövés. A boltban ismét mindenki sikongatott.

- Egy fanatikus? – kérdezte Viki. Kori szemüveget „rajzolt” a szemeihez.

- Mit mutat? – kérdezte Lauri.

- Azt hiszem John Lennont. Vele is egy fanatikus végzett. – mondta Viki. Kori bólintott.

- El kell menekülnünk. Egy ilyen valaki minket is lepuffanthat. – mondta Viki és megragadta Lauri kezét. Átvágtak az úttesten. Kori hátra pillantott. Egy vörös, tüsis hajú lány lépett ki a boltból fekete cuccban és fegyverrel. A hármas a járdán körül pillantott. Lauri hátra nézett.

- Ott az az őrült csaj. – mondta fiú. Kori karba tette a kezeit, hiszen ő már előbb észrevette, hogy mögöttük van, de mindegy.

- Nincs jobb ötletem, irány a mosoda. – mondta Viki és egy szürke épületbe futottak. Természetesen mosógépek, és emberek várták őket.

- Mindenki meneküljön, őrült terrorista szabadult el! – kiáltotta Lauri. Egy pillanat alatt az emberek kimenekültek. Kori dühösen és kérdőn nézte Vikit.

- Nem tudom. Talán a gépek mögé. – mondta Viki.

- Ajjaj. Nyomás! – mondta Lauri hátra pillantva. A dilis lány állt mögöttük. Viki egy kissé megijedt a lánytól. Miért jó neki, ha megöli az énekest? A páros futni kezdett a mosógépek soraiba. A vörös lány utánuk. Ekkor Lauri a szappanos kosárban elbotlott. Nem terült el a fiú, csak a mögöttük jövő fanatikus.

- Úristen, ugye nem kapott agyvérzést? – kérdezte Lauri.

- Talán nem. – mondta Viki. Az említett felkelt és a hármas után rohant. Koriék a hátsókijáraton menekültek ki.

- És most hogyan tovább? – kérdezte Lauri a szabad levegőn.

- A csaj mindjárt itt lesz… a sziklakert!

Kori csodálkozva nézte a lányt.

- Kb. 180 centisek, ott csak el tudunk rajtőzni. – mondta Viki és tovább szaladtak, amerre a lány mondta. Viki gyakran nézett hátra, de nem látta a csajt.

- Hol lehet? – kérdezte Lauri.

- (hukk) – mutatott a hátuk mögé Kori. A lány pár méterre jött utánuk lövöldözve. Lauriék elérték a sziklakertet.

- Ilyen nincsen! – mondta Viki. A hármas a sziklák mögé ugrottak be.

- Valamit ki kell találni. – mondta Lauri.

- Tudom. De a rendőrséget hiába hívjuk, mindjárt ide ér. – mondta Viki. A lövés súrolta a lány vállát.

- Basszus, jól vagy? – kérdezte Lauri.

- Azt hiszem csak súrolt. – mondta Viki rémülten. A rajongó velük szembe megállt. A pisztolyt Lauri fejéhez szegezte. A két barátnő összenézett, és tudták mit kell tenniük. Viki a csaj bal térdét, Kori a jobb térdére támadt. A lány egyensúlyát vesztve a hátára terült és a levegőbe lőtt. Lauri felpattant és leszorította a lányt. A fiú jelentőség teljesen nézett Vikire, majd a távolba.

- Ja, értem. – mondta Viki és a telefonjáért kapott. Pár perc múlva megjelent a rendőrség. A hármast behívták az őrsre és ott kihallgatták őket. Caty, mert így hívják a lányt, viszont látta szüleit, akik pszihológushoz cipelik minden héten háromszor.

- Lányok, nem tudom hogy köszönjem meg. – mondta Lauri ki lépve a rendőrségről.

- Én nem is tudom… - mondta Viki, de Lauri bele fojtotta a szót egy öleléssel. Viki nagyon elpirult. Kori mutatta, hogy ő bizony nem kér. Ebben a pillanatban egy zöldes autóval Aki jelent meg.

- Lauri, gyere már!

- Hallod, nagyon sok mindenről kell mesélnem, de előtte nem tudnál adni vizet? – lépett Lauri Aki mellé. A dobos kihajolt az ablakon és egy flakont nyomott az énekes kezébe. Lauri pedig Korihoz szolgáltatta.

- Köszönöm lányok! – mondta Lauri és félve az autóba szállt. („Utálom az autókat!”)

Kori gyorsan kiitta a vizét.

- Elmúlt a csuklásom! – mondta a lány boldogan.

- Bezárt a téka. – mondta Viki.

                          Vége