Itt ülök egy unalmas szobában, ez megint egy újabb esős vasárnap délután – No nem, nem, ez csak egy sláger, amit imádok.

Valójában tényleg vasárnap van, eső is van, de nem egy unalmas szobában ülök.

Rosszabb.

Egy vonaton. Előttem, mellettem, és mögöttem nyugdíjasok foglalnak helyet. Még jó, hogy velem szemben és közvetlen mellettem senki sem.

Azt nagyon utálnám, ha valakinek az „eső szagát” kéne beszippantanom.

De oly’ ostoba vagyok! Minek kellett nekem a Nyugdíjas klub vagonjában helyet foglalnom?

Na mindegy, legalább nem kell élveznem cigiző felnőtteket, cigiző fiatalokat és gyerekeket… már a gondolattól is undorodom, hogy a mai fiatalok hogy rontják magukat!

Nos, két bökkenő is van. Az egyik, hogy három üléssel előttem egy mami tényleg most gyújt rá a szivarjára! Columbo fanatikus létemre még a szivar is taszít.

A másik bökkenő, hogy én is gyerek vagyok. 14 éves vagyok, egyedül utazom be pestre. Büszkén jelentem ki, hogy barna hajú vagyok (leszámítva egy szőke tincset a tarkómnál, ami egy hete jelent meg. Remélem a szőkülés folyamat itt leáll), és alacsony is! :)

Rámeredek az előttem lévő ülésre.

Vikivel akarok telefonálni!!!!

Ösztönösen kitapogatom a farmer táskámban lévő Motorolámat. Elmosolyodom. Igen, még meg van.

Ki akarom beszélni Niki új fiúját, Anett capueria edzését és hallgatni akarom, ahogyan Viki felvázolja nekem az elképzeléseit az új Rasmus klippről.

A kupé ajtó kinyílik.

A fejemre csapom – ismét egy nyugdíjas! Lopva körül nézek. Nincs több hely. Imádom a mamámat, sőt, a szomszéd néniket is, de annyira reggel van még! (Kb. 09:00)

A fejemet oldalra döntöm és figyelem a kinyíló ajtót. Martens bakancs a küszöbön, sötét farmer… (hát igen, mint a filmekben: lentről pislogok fölfelé)  … és fekete kabát. A szemeim megállapodnak a kezein. Olyan, mint…

… Laurinak.

XXX Lauri szemszöge XXX

Hm. Ebben a fülkében miért olyan sok a nyugdíjas? Egyikükön sem látok fekete körömlakot, sem Rasmus pólót. Végre egy társaság, ahová beülhetek. Teszek egy lépést, két lépést… Már készülök megkérdezni a szivarozós hölgyeményt, hogy helyet foglalhatok-e mellette, de elkap az allergiám. Fogadni merek rá, hogy tele van macskaszőrrel a holmija.

Semmi baj, tovább megyek. Nicsak, a fülke végében csak egy lány ül, körülötte semmi holmi. Remélem a pulcsija nincs összemacskázva.

XXX Én szemszögöm XXX

Rendben, följebb haladok az idegen elemezgetésében. A szemeit napszemüveg takarja és fekete sapka van a fejére nyomva. Most már tényleg rettentően hasonlít Laurira. Az idegen elmosolyodik. Felém.

XXX Lauri XXX

Hogy lehetnek valakinek ekkora szemei? Megijedt a mosolyomtól? Még a végén azt hiszi, hogy kikezdem vele. Nyugalom, sétálj oda mellé és kérdezd meg, hogy csatlakozhatsz-e.

XXX Én XXX

Látom megunta az ácsorgást és elindult helyet keresni. Okés, tudom, hogy valami nincs rendben velem, de miért érzem úgy, hogy egyenesen felém tart???

És tényleg.

Megáll a velem szembelevő ülés mellett és engem néz. Komolynak és fáradtan tűnik számomra, és még mindig túl Lauris.

XXX Lauri XXX

Megállok a lány előtt és ránézek. A szürke szemei pislogásba kezdenek és kérdőn néz rám. Bár ez a tekintet sokkal inkább merengősnek tűnik.

- Helo! – köszönök neki.

- Szia – mondja nekem és a kezével beletúr a hajába.

- Csatlakozhatok? – kérdezem a lánykát. Ő bólint. Egy mosollyal leülök vele szembe. A szemei az enyéimet keresik. Lássuk be, eredménytelenül.

XXX Én XXX

- Tetszik a bakancsod – mondom neki. Ő elmosolyodik. Valójában nem ezen a véleményen vagyok, de mindenképpen társalogni szeretnék vele. Úgy érzem muszáj!

XXX Lauri XXX

Most akkor ki is kezd ki a másikkal?

- Lauri Ylönen vagyok – nyújtom felé a kezemet. Egy gúnyos mosollyal fogadja el.

- Én meg a vámpír. Örvendek – mondja nekem könnyed hangon.

- Szintén – biccentem felé és még mindig nem engedem el.

- Ha hideg a kezem, akkor érezhetem, hogy neked is hideg a kezed? – kérdezi tőlem váratlanul. Ő sem engedi el az én kezemet.

- Lehetséges – válaszolom.

- Csak mert hideg a kezed. Az enyém is?

- Igen! – válaszolom nevetve és elismerően folytatom: - Ti magyarok annyira furcsák vagytok.

A lány megilletődve engedi el a kezemet.

XXX Én XXX

Micsoda? Tényleg Lauri ül velem szemben? Tökön szúrom magamat!

- Te tényleg Lauri vagy! Ez király. – mondom és elvigyorodom. Lauri hátra veti a fejét (már amennyire az ülés engedte) és nevet.

- Ezt meg beszéltük – törli meg a szemét.

- Korán keltél? – kérdezem tőle.

Bólogat.

- A barátaimmal, vagyis a The Rasmus tagjaival a következő klipp forgatást beszéljük meg.

- Pesten? – kérdezem csodálkozva.

- Igen, a menedzserünk ott tölti a hétvégét és áthívott minket magához. Akiék már Jamesnél vannak, de elkéstem a repülőt. Vonatra szálltam – mondja és kinéz az ablakon.

XXX Lauri XXX

- Jó sok vonattal mehettél már eddig – zökkent ki a lány hangja a gondolataimból. Vissza fordulok fölé és bólintok.

- Ez a negyedik.

- Szerencse számom – szól a lábát lógatva.

- Most is?

A lány arcán mosoly játszik.

- Csak ha lejjebb tolod a napszemcsid – mondja. Hátra hökkölök a furcsa megjegyzésre. Egy mozdulattal teljesítem a kérését; a kezemben tartom a szemüveget.

XXX Én XXX

És igen! Zöld a szeme, pont úgy, ahogy minden történetemben leírom! Észre vétlenül közelebb hajol hozzám és hallkan megszólal.

- Miért fordulnak ennyire a szemeid a sajátoméba?

Fogadni merek rá, hogy ezzel azt akarja elérni, hogy elpiruljak. Egy ilyen mondattól és a vele járó mosollyal tényleg kitudnék feküdni, de az apró nyelvbotlása inkább aranyosnak hatott.

- Mármint fúródnak? – kérdezem tőle továbbra is a szemét nézve.

- Nekem nincs fúróm.

Fölnevetek. De nagyon.

- Mármint fúródni, mint ige, cselekmény – törlöm meg a szemeimet.

XXX Lauri XXX

Áh! Ez kínos volt. A faszomba már, akármennyire is hasonló a finn és a magyar nyelv, akkor is akadnak problémáim.

De várjunk csak. Most ki is kezd ki a másikkal? Na mindegy, vissza kell vágnom neki, amiért rám szólt a nyelvtani hibám miatt!

- Gyönyörűek a szemeid – hajolok még közelebb hozzá.

XXX Én XXX

Bassza meg! Megőrülök! Mi most flörtölünk egymással??? Szent habakuk!

XXX Lauri XXX

Látom hezitál, hogy merjen-e elpirulni. Kislány, megijedtél tőlem?

Föláll és a bal füle mögé tűri a haját.

- Most megyek, nem sokára itt a végállomás és szeretnék minél előbb lejutni. Remélem még fogunk találkozni – mondja ijedt hangon, de mosolyog hozzá. Felajánlhatnám, hogy vele megyek, mert én is ott szállok le, de nem merem.

- Hát akkor, szia! Remélem, még összefutunk – mondja és pápát intve magamra hagy. Amikor kilépett a fülkéből, mintha valami Vikiről motyogott volna.

A vonat megáll. Már sokan leszállnak, amikor én is felállok. De nem megyek ki, mert a szemeim megakadnak valamin a „vámpír” ülésén.

Ott hagyta a bérletét.

S én majd jószívűként vissza is jutottam neki.

Személyesen.