Confusion In The Time
A banda tagjai a koncert után épp készülődtek haza. Jól kifáradtak, de meg voltak elégedve aznapi teljesítményükkel, a koncert nagyon jól sikerült, persze ez már csak várható volt tőlük. Hiszen mindig mindent beleadnak, de most különösképpen ügyeltek a hangulatra, hiszen egy új album bemutatókoncertje sok mindent meghatároz. Igen, ez volt az új albumuk, az Into első koncertje. A srácok nem hiába dolgoztak, a dalok elsöprő sikert arattak, úgy tűnt, ebben az évben sem fognak unatkozni.
-Szép volt, srácok!- mondta Lauri.- Úgy tűnik, felesleges volt izgulnunk.
-Ja, majd megünnepeljük valamikor- mondta Aki- de jobb is, ha ma kihagyjuk a bulizást, elég fárasztó napunk volt, és szerintem holnap sem fognak kímélni minket.
-Abban biztos lehetsz- szállt be a beszélgetésbe Pauli is.
-Na jó, akkor mindenki a kosarába- mondta Lauri, és elindult a koncertterem hátsó kijárata felé- holnap reggel találkozunk.
-Ok. Heló!
Mindenki elindult haza, hogy kipihenhessék magukat. Lauri fölpattant a BMX-ére, és hamarosan már otthon is volt. Miután lezuhanyozott, még beállította az ébresztőórát, aztán le is feküdt aludni. Hamar elnyomta az álom.
Arra ébredt, hogy valaki löködi a vállát.
-Ébresztő, Lauri! Kelj már fel! Legalább az ébresztőórádat beállíthattad volna!- hallotta Pauli hangját.
-De hát én beállítottam- mormogta Lauri félálomban a takaró alól.
-Na hajrá! Ha így folytatjuk, lekéssük a riportot, meg a lemezbemutató koncertre is próbálnunk kell még!
-Miről beszélsz, Pauli? Tegnap mutattuk be az Intot.
-Az Intot?- Pauli hangja meghökkent volt.- Te aztán jól el vagy tájolódva! Csak úgy közlöm, hogy a Hide From The Sunt mutatjuk be. Úgyhogy légy oly szíves, kelj már fel, mert tényleg elkésünk.
-Milyen Hide From The Sunról beszélsz? Az meg mi? És még én vagyok eltájolódva…
-Na ide figyelj! Kérsz egy vödör vizet a nyakadba, vagy esetleg hajlandó lennél végre fölkelni?
-Jól van, ok!
Lauri felült az ágyban. Bár fogalma sem volt, miről beszélt az előbb Pauli, úgy gondolta, most nem érdemes fölidegesítenie. Megdörzsölte a szemét, és a vele szemben lévő alakra nézett.
-Pauli? Hogy nézel ki?
-Ha ez megnyugtat, pillanatnyilag te sem nézel ki jobban a wc kefe fejeddel.
-Jajj, nem úgy értettem. De olyan más vagy, olyan fura…
-Szerintem mosakodj meg, attól legalább felébredsz. De siess, Akiék lenn várnak. Addig én itt megvárlak.
Lauri álmosan kicsoszogott a fürdőszobába, és közben magában gondolkodott. Valamiért akkor is furcsa volt neki Pauli, sőt ez az egész furcsa volt, minden furcsa volt és kész!
-Lehet, hogy becsavarodtam?- motyogta magában, és megmosta az arcát. Miközben a törülközőért nyúlt, a tükörbe pillantott, és teljesen ledermedt.
Pauli egy kiáltást hallott. Úgy gondolta, jobb lesz, ha megnézi, mit csinál Lauri.
-Mi van Lintu? Rád támadt a fogkefe?
Amikor beért a fürdőbe, Lauri még mindig meredten bámulta a saját tükörképét.
-Pauli! Nekem fekete a hajam!
-Gratulálok! Hatalmas felfedezés! Nagyon meg kellett erőltetned az agyad, hogy rájöjj?- gúnyolódott Pauli. Nem értette, mi történt Laurival, hiszen teljesen úgy viselkedett, mint egy értelmi fogyi.
-De hát… de hát ez nem lehet! Te jó ég! De hát mi történt? Hogy nézek ki?
Pauli gyanakodva nézte Laurit.
-Jól vagy?- a kezét a homlokára tette, mintha azt akarná megnézni, hogy Lauri lázas-e.
Lauri elhúzta magát tőle.
-Jajj, ne szórakozz már! Persze, hogy jól vagyok! Vagyis persze, hogy nem vagyok jól! Mi ez az egész?
-Nem értem, miről beszélsz. De csipkedd magad, mert alig 10 perced van, hogy elkészülj.- ezzel Pauli kiment a fürdőből, és becsukta maga után az ajtót.
Lauri teljesen összezavarodva ült le a kád szélére. Úgy érezte, szédül, sehogy sem tudta felfogni, mi ez az egész. Teljesen tanácstalan volt. Végül úgy döntött, lezuhanyozik, hátha az segít valamennyit.
-Paulinak van igaza- gondolta magában- fel kell ébrednem…
De amikor levette a pólóját, két újabb apró „meglepetéssel” találkozott. Az egyik a jobb karján, a másik, pedig a bal vállán volt. Egy darabig döbbenten nézegette őket, aztán kétségbeesetten dörzsölgetni kezdte a szemét.
-Ébredj már fel! Ez képtelenség! Ez az egész csak egy hülye álom! Őrültség! Lauri, térj magadhoz! Ébredj fel!
Persze ez nem sokat segített. Végül megmosakodott, de közben egymást kergették a fejében a kérdések és a gondolatok. Úgy érezte, az agyában tökéletes zűrzavar uralkodik. Miután végzett, visszament a hálószobájába, és öltözködni kezdett. Olyan érzése volt, mintha nem is a saját cuccai között keresgélne. Sehol sem talált egy ismerős ruhadarabot sem, csupa fekete ing, póló meg gatya akadt a kezébe. Miután fölöltözött, kiment az előszobába, ahol Pauli már türelmetlenül várt rá.
-Mi tartott ilyen sokáig? Esküszöm, már többet tollászkodsz, mint egy nő.
Lauri erre a kedves megjegyzésre hunyorított egyet, de nem szólt semmit.
-Na kapd fel a bakancsodat, aztán induljunk.
Lauri a lába előtt egy pár méretes, hosszú szárú, fekete bakancsot pillantott meg, nem éppen elhanyagolható méretű talpakkal.
-Ugye nem gondoltad, hogy én ezt felveszem? Ha mindenképpen pofára szeretnék esni, majd kipróbálom, de egyelőre szeretnék eljutni az ajtóig.- reklamált Lauri, miközben a hadifegyvernek is beillő ici-pici topánkákat fixírozta.
Pauli felvonta a szemöldökét.
-Veled ma valami tényleg nem ok. Na elég az ökörködésből, vedd fel, és induljunk!
Mire Lauri sikeresen magára varázsolta a bakancsát, Pauli már el is indult. Utána akart sietni, de a nagy igyekezetben kapásból majdnem hanyatt vágódott.
-Ezt kecsesen csináltad- nevetett Pauli.
-Haha, nagyon vicces- vörösödött Lauri.- Nehogy azt hidd, hogy olyan könnyű menni ezekben a balettcipőkben. Legalább megvárhatnál. Pauli! Hallod??
Lauri Pauli után csámpázott a lépcsőházban, de csak az ajtónál érte utol.
-Már izmosodik a lábam. Legalább húsz kilósak ezek a paták- nyavalygott Lauri, de Pauli nem figyelt rá. Ahogy kiértek a házból meglátták Eerot és Akit.
-Na végre!- szólalt meg Aki, ahogy közelebb értek- mi tartott ilyen sokáig?
Őket is nagyon furcsának látta Lauri, de nem szólt.
-Srácok, beszélnünk kell!- mondta végül. Pauli rá nézett, valószínűleg, ő tudta, hogy Lauri miről akar beszélni, de úgy tűnt, még mindig meg volt róla győződve, hogy Lauri fejében valami csavar elmozdult az éjszaka.
-Ok, de ne itt, és ne most. Sietnünk kell, mert még lekéssük a riportot.- mondta Eero.
Elindultak, és nem is olyan sokára odaértek a riport helyszínére. Az újságírók még nem voltak készen, úgyhogy volt egy kis idejük. Lauri ki is használta ezt a lehetőséget.
-Figyeljetek! Valami nagyon nagy őrültség történt!
-Mire gondolsz?
-Most ugye nem 2001. van?
Mindenki meglepetten nézett Laurira.
-Te most szórakozol velünk? Még jó, hogy nem 2001. van!
-Hát?
-Te drogozol?- nézett rá Pauli.
-Milyen év van?- kérdezte Lauri türelmetlenül.
-2006. De nem értem, hogy mi a bajod!
Lauri néhány hosszú másodpercig csak némán meredt maga elé.
-2006- suttogta- de az nem lehet… 5 évet előreugrottam volna az időben?
-Te miről beszélsz úgy mégis?- nézett rá Aki bizonytalanul. Nem értették, mi történt Laurival.- Semmit sem értek.
-Hát épp ez az. Én sem. Figyeljetek! Tegnap mutattuk be az Intot, aztán mindenki hazament, én lefeküdtem aludni, és így ébredtem fel. 5 évvel később.
-Lauri, minden ok?
-Nem, semmi sem ok! Ne viselkedjetek már úgy velem, mintha elmebeteg lennék! Tudom, hogy hihetetlen ez az egész, és talán én sem hinném el, sőt, én is alig tudom elhinni, de a barátaim vagytok. Ha ti nem értitek meg… Figyeljetek. Nekem sem túl jó a helyzetem. El sem tudjátok képzelni, mennyire össze vagyok zavarodva. Nyugodtan lefekszem aludni, és arra ébredek, hogy 5 évvel idősebb vagyok, fekete hajam van, össze van firkálva a kezem, és ráadásul húsz kilós patákban futkozok össze- vissza, és Pauli közli velem, hogy most mutatjuk be a Hide From The Akármit, amiről azt sem tudom, hogy micsoda!
A többiek még mindig hitetlenkedve nézték Laurit, aki egyre inkább kezdett kétségbeesni.
-Te most viccelsz, ugye?- szólalt meg Eero.
-Úgy nézek én ki szerintetek? Muszáj, hogy segítsetek. Nem tudom, mi ez az egész, 5 év teljesen kimaradt, mellesleg mindjárt kezdődik a riport, én meg azt sem tudom, hogy mit mondjak.
-Ok, segítünk- mondta Pauli, de látszólag magának sem tudta elhinni, amit Lauritól hallottak.
-Akkor hisztek nekem?
-Hát ha nem zakkantál meg, nem vagy belőve, és nem vagy amnéziás… De meg kell értened, hogy ez nekünk nem egyszerű.- mondta Eero.
-Drágák vagytok, szerintetek nekem egyszerű?- méltatlankodott Lauri.
-Ok, rendben, nyugi…
Viszont mielőtt bármit is mondhattak volna, megérkeztek a riporterek, és elkezdték a riportot. Az első kérdés persze egyből Laurinak szólt. A CD felvételről kérdezték. Lauri kivágta magát egy tipikus válasszal, miszerint a felvétel fárasztó, de eredményes volt. Ez után Aki következett, majd Pauli. A következő kérdés célpontja ismét Lauri lett.
-A No Fear című számotok klipjét, már láthatjuk a zenei adókon- mondta a riporter- mit tudnál róla a rajongóknak mondani?
Lauri segélykérően nézett Paulira. Honnan tudna ő bármit is mondani arról a klipről, amikor még a számot sem ismeri.
-Ööö… hát- sehogy sem jutott az eszébe egy értelmes mondat sem.- A klip jelentése összefügg a dallal…- próbálkozott- és… mivel ez egy lassabb szám…- Pauli alig észrevehetően rázni kezdte a fejét- ööö… vagyis, nem olyan lassú… szóval sokat gondolkoztunk rajta, és hát…
-Rendben, köszönöm- mosolygott nyilvánvaló cinizmussal a riporter. Lauri visszamosolygott, közben meg gondolt magában szépeket…
A riport még egy ugyanilyen nyűglődős fél órából állt, miközben Lauri a füle hegyéig vörös lett, a többiek meg kitartóan súgtak neki.
Már az utcán sétáltak, és a koncertről beszélgettek, ami Laurinak ugyancsak nem tetszett. A maga részéről nagyon is örült neki, hogy végre megszabadult a riporterektől, nem akarta, hogy az eszébe juttassák, hogy este koncertre is mennie kell. Egyszerűen képtelenségnek érezte, hogy színpadra álljon.
-Most azonnal neki kell állnunk próbálni, mert különben hatalmasat fogunk égni este.- csóvált a fejét Aki.
-Akkor irány a próbaterem!- mondta Pauli.
Amíg Pauli és Eero a próbateremben hangolták a gitárokat, Aki Laurival beszélgetett.
-De ez egyszerűen képtelenség!- mondta Lauri- egyetlen számot sem ismerek erről a CD-ről, még a címüket sem tudom!
-De azért egy- két tipikus számot tudsz, amiket bármikor elő lehet venni, nem? Mondjuk az In The Shadowst…
-Fogalmam, sincs, miről beszélsz!
-Hát a Dead Lettersről!
-Hány CD-t adtunk ki, amit nem ismerek?
-Kettőt. Akkor a Dead Letterst sem ismered?
-Persze, hogy nem!
Aki megadóan sóhajtott.
-Nehezebb lesz, mint gondoltam- egyszerűen lehetetlennek tartotta, hogy Laurival meg tudnak tanítani ennyi számot estére, ráadásul előadható állapotban. Persze nem ő volt az egyetlen, aki aggódott a dolog miatt. Mindenki feszült volt, de nem volt idő. Nekiestek a daloknak, ahogy azt kell. Két óra múlva, már túl voltak egy-két számon.
-Na akkor próbáljuk újra!- mondta Pauli, és elkezdték játszani a No Feart. A refrénig egész jól ment a dal.
-… no fear… ööö… izé
-Jajj, nem igaz, hogy ilyen nehéz megjegyezni! Destination darkness!
-Ok, bocs, kezdjük előröl.
-Nem, hiszem, el, hogy a saját dalszövegeidet tanítjuk veled- mondta Pauli.
-Hát nekem is elég röhejes, hogy a „saját” dalszövegeimet tanulom, amiket én írtam, és ehhez képes tök hülye vagyok hozzájuk.
Folytatták a gyakorlást, és estére nem kis munka árán sikerült összehozniuk néhány dalt. Nem volt valami sok idejük, készülődniük kellett. Lauri éppen öltözködött, mikor megjelent Eero néhány hollótollal a kezében. Lauri meglepetten nézett rá.
-Hát ezek? Modern tollpárnát készítesz, vagy ezzel írjam a végrendeletem?
-Nem, ezeket azért hoztam, hogy a hajadba tűzd őket.
Lauri túl szorosra húzta a nyakkendőjét, és ennek köszönhetően majdnem megfulladt.
-Mi van? Most ezt te sem gondolhattad komolyan! Teljesen hülyét akartok belőlem csinálni? Jó, hogy nem egyből villát, meg kiskanalat akartok a fejembe állítani!
-De hát neked ez a stílusod! A rajongók így szoktak meg! Kell az imagedhez!
-Komolyan? Na nee! Ezt nem csináljátok velem! Ez már sok! 5 év alatt ennyire begolyóztam volna? Kész diliház.
-Nem én mondtam… De ahelyett, hogy reklamálsz, inkább ülj le, és hagyd, hogy megcsináljam a fejedet, mert mostanában kicsit más stílusú, mint amihez hozzászoktál.
-De ne már! Tiszta szutyok! Tetves leszek tőle, menj már innen!
-Higgadj már le, ezek tiszták!- Eerot is kezdte elhagyni a türelme. -Olyan vagy, mint egy rossz gyerek!
-Te viszont 5 év alatt semmit sem változtál- morogta Lauri. Cseppet sem tetszett neki, hogy Eero a haját birizgálja. Tulajdonképpen egyáltalán nem bírta, ha rajta kívül bárki a fejéhez nyúlt, de a jelenlegi helyzetben sajnos nem volt sok választása.
-Ok, készen vagy!- jelentette ki Eero egy kis idő után. Lauri a tükörbe nézett, és hirtelen nem tudta eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen.
-Na?
-Hú, zsír! Komolyan, mostmár tényleg olyan vagyok, mint valami adó-vevő! Vigyázzatok, mert a végén még befogok valami műholdas adást az antennáimmal.- gúnyolódott Lauri.
-Ne nyavalyogj már annyit, én nem tehetek róla, hogy hollómániás vagy! Ez most nem a Falling!
Ekkor lépett be az öltözőbe Pauli és Aki.
-Készen vagytok? Mehetünk?
-Persze! Miután Eero tökéletes radarállomást csinált belőlem, én meg majdnem kiszúrtam a szemem a szemceruzával…
A srácok összeszedelőzködtek, és indultak a koncert helyszínére. A koncertteremben hatalmas tömeg gyűlt már össze, pedig a kezdésig még legalább egy óra hátravolt. A banda addig a színpad mögött hangolt, és beszélgettek. Mindenki ideges volt, ami persze érthető. Laurin látszott a legjobban. Minden idege pattanásig feszült, igyekezett higgadt maradni, kevés sikerrel.
-Hé, Lau- ült le mellé Pauli, és átkarolta a vállát.- Nyugi! Minden rendben!
-Már hogy lenne minden rendben? A fejem úgy néz ki, mintha belenyúltam volna a 220 V-ba, a sminkemet már legalább hússzor elkentem, izzadok, mint a ló, az összes szöveget keverni fogom, vagy mindet elfelejtem, és tuti, hogy legalább félmilliószor hasraesek majd a gyönyörűséges patáimban!
-Hé, higgadj le! Nem ilyen vészes a helyzet! Na, nyugi! Nagy levegő…
-Na jól van, nem kell túldramatizálni a helyzetet. Azért szülni nem fogok!
Lauri, ha tehette volna, még ücsörgött volna egy kicsit, de nem volt ideje, ugyanis menniük kellett a színpadra. Pauli megveregette a hátát, és bátorítóan rámosolygott, mielőtt még színpadra léptek volna.
Ahogy kiértek a színpadra, hatalmas őrjöngés, sikítozás és tapsvihar fogadta őket. Bele is kezdtek a koncertbe. Lauri megpróbált magabiztosan viselkedni, amikor rossz szöveget énekelt, akkor is marha magabiztos képet vágott, és igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy minden, amit csinál csakis szándékos cselekedet, még az is, amikor művészien majdnem keresztülesett Eeron. Be kell vallani, még egy kicsit bizonytalan volt a csukáiban, nem kis erőfeszítésbe tellett neki egyensúlyban tartania magát. Amikor végképp elfelejtette a szöveget, nagylelkűen a közönség felé tartotta a mikrofont, hogy énekeljenek csak. Már nem izgult annyira, sőt, jókat vigyorgott ezen a szerencsétlen helyzeten. „Végül is minek strapáljam magam? Nincs itt semmi gond! Minden ok! Persze, a világ legtermészetesebb dolga, hogy itt ugrabugrálok a színpad közepén, mint egy megkergült kecske, és közbe olyan dalokat énekelek, amiket normál esetben még meg sem írtam. Ráadásul teljesen zizinek érzem magam. Jesszus, annak a csajnak az első sorban hiányzik két foga! De muris! Au, már huszadszor rúgok bele ebbe a hülye hangfalba…”
A koncert folytatódott. Már az uccsó számon is túl voltak, mindenki megkönnyebbült, a koncert jobban nem is sikerülhetett volna. A közönség tombolt, ráadást követeltek. Pauli odalépett Lauri mögé.
-A Falling lesz a ráadásszám!- mondta.
Lauri bólintott. Most végre tényleg megkönnyebbülhetett. „Végre egy olyan szám, aminek tudom a szövegét”
A ráadás persze nagyon jól sikerült. Koncert után elmentek bulizni egyet, nagyon jól érezték magukat. A hangulat egész éjszaka kitartott. Hajnalban mindenki hazament, és lefeküdtek aludni. Lauri is lefeküdt.
Az ébresztőórára ébredt. Álmosan kikászálódott az ágyból, és elindult a fürdőszobába. Tudta, hogy nincs ideje tesze-toszáskodni, hiszen kezdődik az Into turné. Miközben fogatmosott bambán nézte tökéletesen szőke tükörképét, és akkor még eszébe sem jutott, hogy majd 5 év múlva kiadják a banda hatodik albumát, aminek Hide From The Sun lesz a címe.