Másnap(osan)

A fiúk átlépték a küszöböt.
- Húúú, de hosszú volt az út hozzátok! Miért laktok ilyen messze? - kérdezte a részegek arcán levő mosollyal Aki.
- Talán nem is mi lakunk olyan messze, hanem ti vagytok eléggé készen!
- És különben is sorry, ha nem élveztétek idáig a társaságunkat, bár ezt mi nem egészen így vettük észre! - mondta kuncogva Jada.
Eközben Lauri a hütőszekrény felé vette az irányt, sör reményében.
- Nem mondjátok, hogy nálatok nincs itthon sör??? - állt csodálkozva a hütő előtt.
- De mondjuk!
- Ez lehetetlen! - teszi hozzá Aki elképedve.
- Ha vártok egy picit, akkor kaphattok valamit inni! Persze nem sört, mert ahogy felfedeztétek azt nem tartunk, de talán jó lesz helyette valami más is. - mondta Líz.
- Végülis... - kezdte töprengve Lintu. - Mi semmi olyat nem utasítunk vissza, aminek az üvegén az alkoholszázalék fel van tüntetve.
- Az áám... - helyeselt Aki. - Na akkor kapunk?
- Persze! Egy pillanatot várjatok csak! Balra találjátok a szobánkat, egyenesen a fürdőszobát, de maradhattok a nappaliban is! - mondta Lili, aztán Jadával együtt bement a konyhába.
A fiúk a csajok szobájában kötöttek ki, oda is csak nagy röhögések árán, és teljesen véletlenül jutottak be, hiszen ekkor nekik valószínüleg az se tűnt volna fel, ha a fürdőszoba kilincsét találják meg először!
- Hehehe, akkor vigyünk nekik inni? - kérdezte Líz.
- Persze, ha kérnek! Végülis nekik egy pohár ital már ide-oda. A detoxikálóban is alkohollal kezelnék őket! - válaszolta feltűnő jókedvvel Jada.
- Jééé, tényleg! Húúú, de otthon vagy a témában! - vigyorgott Lila.
- Áááááá, én dehogy is... nem látod, hogy kispályás vagyok hozzájuk képest? - mondja JD a szobájuk felé tekintve.
- Ahhoz képest, hogy mennyit ittak nem is durvák.
- Vajon mit csinálhatnak? Az előbb még elég nagy volt a zaj... - töprengett Jada.
- Jobb lesz, ha megkeressük azt az üveg nagypapa féle pálinkát! - mondta Lili. De aztán ő is kezdte furcsálni a nagy csöndet, pár perce még hangos röhögés volt a szobában. - Meg kell nézni őket, mielőtt még kárt tesznek magukban.
- Igen, olyanok, mint a kisgyerekek, akkor a legrosszabbak, ha csöndben vannak! Olyankor biztos, hogy rosszban sántikálnak.
- Teljesen igazad van...hehhehe.
Pár perc alatt megtalálták az otthonról hozott jófajta magyar páleszt. Elindultak, hogy csatlakozzanak a fiúkhoz, azonban a szobába lépve nagy meglepetésben volt részük. A srácok ugyanis az ágyon feküdtek, és már rég az igazak álmát aludták.
- Jaj, de aranyosak! - lelkendezett Jad.
- Az biztos, hogy úgy alszanak, mint egy Nalle (Játékmackó - Lauri egyik beceneve)! De azért jó lenne felkelteni őket!
- Hááát igen, ha másért nem is, de az a mi ágyunk! - hangzott Jadától ez a mondat egészen Aki stílusban.
- Na akkor hajrá!!! Csoda lesz ha fel tudjuk kelteni őket!
- De azért próbálkozzunk, aki hamarabb felkelti a sajátját az a győztes, a vesztes nem kap egy kortyot se a piából!!! - mondta röhögve JD, és elkezdte rázogatni Aki vállát.
Két sikertelen kísérlet után a harmadik végre sikeresnek ígérkezett. Aki elkezdett mocorogni, szemeit kissé kinyitotta, majd megszólalt:
- Jaj, anyu, csak még 10 percet, léégyszí!!!! - mondta majd újra elaludt.
- Hehehehe!!!! - nevettek a lányok, és belátták, hogy jobb lesz hagyni őket. Elfogalták a kanapét és pár perc alatt ők is mélyen aludtak.
Vasárnap fél 12 felé járt az idő, odakint szépen sütött a nap. A szobában megszólalt egy telefon, amelyre gazdája, Lauri kénytelen volt felébredni. Zsebéből nagy nehezen előkereste, majd kinyomta azt. Egy pillanat sem telt el, az újra csörgött. Lauri kelletlenül rápillantott a képernyőre, majd elsápadt.
- Úristen a próba! Aki a próba!!!
Erre a másik srác is felkelt, de még elég kába volt.
- Jó reggelt Eero! - próbálkozott Lauri.
- Csak semmi jó reggelt Lauri! - erre a kiabálásra Aki is felébredt. - Tudod nagyon jól, hogy általában türelmes, nyugodt ember vagyok! De ez azért már több a soknál. Tudod te hányra volt megbeszélve a  próba?
- Hááát, talán 9-re. Miért mennyi az idő most? - felelte megilletődötten Lauri.
- Majd én megmondom... Fél 12. Fél ti-zen-ket-tő!!!! Türelmes voltam. Pauli azt mondta várjunk, mert minden bizonnyal hosszú volt az éjszaka! No de ennyire??? Ez azért már több a soknál!!!
- Jó, jó, de megtennéd, hogy nem ordítasz? Szét megy a fejem... - jajgatott Lauri.
- Így jár, aki az éjszaka nagylegény! Fél óra múlva találkozunk a  stúdióban és üdvözlöm Akit is. Gondolom valahol együtt lehettetek, mert ő sem jelent meg...
- Igen-igen itt van ő is... - mondta Lauri vigyorogva, amikor barátja le akarta tagadtatni magát, remélve, hogy így talán valammi jó mesével ő még megmenekülhet.
- Jól van, akkor fél óra múlva találkozunk! Aztán szedjétek össze magatokat, mert nem lesz megállás délután! - ezzel dühösen kinyomta a telefont.
- Úristen... Még soha nem hallottam így kikelve magából... - mondta elsápadva Lauri. - Van fél óránk, hogy a stúdióba érjünk!
- Jaj ne! Fáj a fejem!
- Miért mit gondolsz az enyém nem???
- Egyáltalán hol vagyunk, te tudod? - kérdezte Aki, miután körbepillantott az ismeretlen szobában.
- Háát, őszintén fogalmam sincs róla. Nem ismerem a lakást! De az éjjel még volt velünk két csaj. Csak akkor azt nem értem, miért aludtunk mi ketten egy ágyban???
- Na látod, azt én is nagyon szeretném tudni!!!! - hüledezett Aki.
- Szerintem induljunk, mert egy perc késés és Eero leszedi  a fejünket. Ezen a kérdésen meg majd filózunk később, hogy hol is voltunk az éjjel... És hogy mit is csinálhattunk.
Azzal elindultak, de nem jutottak sokkal tovább, mert a kanapén meglátták a két alvó lányt.
- Ugye megmondtam, hogy voltak csajok! Akkor az az egy tuti, hogy az ő lakásukon vagyunk! - örvendezett Lauri.
- De jó nekik, hogy még aludhatnak! - siránkozott Aki.
Lili kinyitotta a szemét és felült. Ásított egy nagyot, majd csodálkozva, hogy a kanapén van körülnézett.
- Áááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!
Erre a sikogatásra Jada is felriadt. Azonnal felült, és kapkodta a fejét, hogy mi történt.
- Mit ordibálsz itt hajnalban?? Mi a baj? Mi történt?
- Ááá, két idegen srác áll itt! - mondta Lil, miközben a takarót, amit az este hoztak ide, egészen az álláig rántotta fel.
- Jaj, mit izélsz már! Tegnap velük jártunk klubról klubra.
- Komolyan? - kérdezték kórusban a fiúk.
- Ahha, úgy látszik itt csak nekem rémlenek dolgok... - mondta a három értetlen arcot bámulva.
- Jaj, tényleg, igazad van - kapott észbe Lili, és kicsit lenyugodott.
- Akkor, ha ilyen nagy a homály jó lenne, ha tudnánk valamikor a mai nap folyamán találkozni, átbeszélni, hogy mi is történhetett. - tette fel a javaslatot Lauri.
- Mekkora ész vagy! - helyeselt Aki - Mit szólnátok 8 órához a Tavastiában?
- OK az jó lesz! - hangzott a válasz.
- Akkor este találkozunk! Nekünk most mennünk kell dolgozni!
- Kitaláltok?
- Óóó, az azt hiszem már gyerekjáték lesz! - vigyorgott Aki.
- Akkor sziasztok! - búcsúzott a két lány.
- Sziasztok!
- Húú, azért nem irigylem szegényeket! Ilyen állapotban dolgozni menni! - sajnálkozik Lila.
- Háát igen! Így kiütve, szó szerint! Nem lehet kellemes! - mondta Jad, majd hanyattvágta magát és visszaaludt.

Közben a stúdióban:
A két fiú az utolsó 100 métert futva tette meg, hogy időben odaérjen. Mikor beértek odabent már nagyban ment a munka.
- Na végre!!! - kiálltott fel Eero, amikor meglátta a két berontó alakot. - Késtetek... Legalább 10 percet. Hol voltatok, hogy ilyen sokáig ta...
- VELETEK MEG MI TÖRTÉNT???? - szakította félbe aggódva Pauli Eerot.
Akiék nem értették miért kérdezi ezt, de aztán végignéztek egymáson, aztán a falon lógó tükörben pedig saját magukon. Hát elég rosszul néztek ki: mindketten tele voltak zúzódásokkal, a ruhájuk itt-ott el volt szakadva és vérfoltos volt.
- Áááá nem komoly, jól vagyunk! - mondta biztatóan Aki, akinek az orra igencsak belilult az előző este óta.
- Hogy néztek már ki, mint akik most jöttek egy tömegverekedésből.
- Hát, ha Eero barátunk adott volna még egy órát, hogy ideérjünk, akkor felugorhattunk volna hozzám, és rendbe szedhettük volna magunkat! - mondta felháborodva Lauri.
Ezen Pauli és Eero is nagyon meglepődtek.
- Miért hol töltöttétek az estét? - kérdezte Eero, habár sejtette a választ.
- Két csajnak a lakásán voltunk.
- Mi??? Ugye annak a két csajnak a lakásán, akikkel tegnap éjjel a Loose-ba menet találkoztunk.
- Igen! Legalábbis azt hiszem... - mondta töprengve Aki.
- Mi az hogy azt hiszem?
- Hát a tegnap este igencsak homályos a számomra. Arra például emlékszem, hogy papucsnak neveztelek, de arra már nem, hogy mi történt, miután a Loose-ban zárás volt.
- Én valami olyasmire emlékszem, hogy a csajok nem nagyon mutattak ellenálást a vonzerőnk ellen...
- Persze! Ki is tudna neketek ellenállni??? - nevetett Pauli.
- .... és hogy minden sínen volt, amikor valaki gyomorszájon vágott. - mondta töprengve Lintu.
- Micsoda???? A csaj gyomorszájon vágott?? - kérdezte Eero röhögve.
- Hát azt gondoltam, hogy valakik jól helybenhagytak titeket, de hogy két csaj, azt nem feltételeztem volna! - mondta két röhögőgörcs között Pauli.
- Jól van, nyugodtan röhögjetek! Csak szólok, hogy nem a lányok voltak.
- Nem bizony, hanem két benga nagy hústorony!
- Jól van, jól van, nem kell magyarázkodni, inkább lássunk munkához.
- Miután elmentetek és lezuhanyoztatok, és kicsit rendbe hoztátok magatok. - mondta Pauli - Rossz rátok nézni, olyanok vagytok, mint akik mindjárt összeesnek.
- Ja... És igyatok egy csésze jó erős kávét-inkább legyen rögtön kettő- ahhoz már épp elégszer láttalak titeket részegen, hogy felismerjem, hogy milyenek vagytok másnaposan.
A két srác megkönnyebbült, hogy legalább egy óra nyugalmat kaptak, és nem kell itt ülniük az üvöltő hangszerek között, szétrobbanó fejjel, gyorsan kiiszkoltak az ajtón.
Mikor másfél óra múlva visszajöttek, már kicsit jobban érezték magukat. Lezuhanyoztak és tiszta ruhát vettek fel.
- Nos végre itt vagytok! - mondta Eero - Üljetek le...
- Jujj, ez fájdalmas lesz úgy érzem, már a hangodból lehet hallani - mondta Lauri, de azért engedelmesen leült. A kezében tartott kávét lerakta az asztalra, és megigazította a napszemüvegét, majd megszólalt: - Na gyerünk, ne kímélj minket.
Miután Aki is leült, Eero nekilátott a mondókájának:
- Nos, már több száz eset volt, hogy ilyen másnaposan jöttetek be, úgyhogy nem is mondok emiatt semmit, fölösleges... De most, mivel ez durvább eset, Paulival úgy gondoltuk, hogy le kéne mondani pár szereplést.
- De hát miért? Annyira azért nem vagyunk rosszul!
- Ez igaz, de csak nézzetek tükörbe, a rajongókat sokkolná, ha így jelennétek meg nyilvánosan. De ne aggódjatok, csak a TV szereplésekről van szó, a koncerteket nem mondhatjuk le, mert szinte már az összes jegy elkelt rájuk. És a nézőtérről nem hiszem, hogy bárkinek fel fog tűnni, hogy eléggé helyben hagytak titeket.
- Szóval akkor nem is lesz szónoklatod arról, hogy milyen rossz az, amit tettünk? - vigyorgott Aki, és belecsapott Lau tenyerébe.
- Hát nem épp... De ne higyjétek hogy megúsztátok.
- Értettük apuci, és sajnáljuk!! - nevetett Lau - Na akkor munkához látunk, vagy sem?
A fiúk átvonultak egy másik szobába, és Akiékra való tekintettel csak a dalszövegek átnézését csinálták meg, a hangfelvételeket kihagyták.

Már lassan fél három volt, amikor hirtelen megszólalt az ajtócsengő, és a kanapén alvó két lány felriadt.
- Jaaajj neee... Légyszi JD nyisd ki te, én fel se bírok kelni.
- Én se... Előbb-utobb csak el fog menni, akárki legyen is.
De a rejtélyes látogató nem tágított, már hatodszor csöngetett, amikor Líz besokalt, felugrott, és odarohant az ajtóhoz.
- Ki az? - kérdezte miközben dühösen felrántotta az ajtót. Igencsak megilletődőtt, amikor a szomszéd nénit pillantotta meg az ajtóban. - Jaj bocsánat!
- Semmi baj, kedveském! Csak jöttem érdeklődni, hogy minden rendben van-e, ugyanis hajnalban olyan hatalmas hangzavar volt, hogy csak úgy zengett tőle az egész ház.
- Nyugodjon meg, minden rendben van! - mondta Lil.
- Hát remélem is, mert még egy ilyen eset és kihívom a rendőröket! - mondta a néni hirtelen, de olyan hangon hogy Líz egy lépést hátrált.
- Tessék? - kérdezte tisztára leesett állal.
- Jól hallotta, ha mégegyszer ilyen hatalmas zajt csinálnak, feljelentem magukat csendháborítás miatt! - kiálltotta, majd hátatfordult és elindult a szomszéd ajtó felé. Közben magában motyogott: - Még ilyen felhábórító viselkedést, hajnalok hajnalán felhoznak magukhoz férfiakat, micsoda dolog... Bezzeg az én időmben... - azzal eltűnt az ajtaja mögött.
Lila megszeppenve becsukta az ajtót majd visszatántorgott a kanapéra.
- Ki volt az? - kérdezte JD.
- Csak a szomszéd néni. Kicsit rossz kedve van ma reggel. Biztos elfogyott a nyugtatója! - vigyorgott Lil - Már majdnem három, lassan fel kéne kelnünk.
- De én nem akarok, és nem is tudok! - nyöszörgött Jad.
- Én se! De jó lenne visszaaludni...de sajna nem lehet.
- Tudom! Úgyhogy az lesz a legjobb, ha erősítést hívunk! - azzal felkapta a telefont és már tárcsázott is.
Úgy kb. 20 perc múlva megint csöngettek. Ezúttal Jada nyitott ajtót.
- Sziasztok!!!!! - kiálltották egyszerre hárman.
- Jaj ne légyszi, ne üvöltsetek!
- Jól van na!! De hát te hívtál minket. Na lássuk csak, mi szépen most összevakarunk titeket, ti meg közben elmeséltek mindent arról a két titokzatos pasiról.
Jada és Liliána három osztálytársnője, akikkel nem rég ismerkedtek csak meg, hiszen a suliban eddig még csak egy napot töltöttek, ezzel berontottak a lakásba, és a kezükben tartott kávékat belenyomták a két lány kezébe. Ők ketten hálásan fogadták, és szinte minden részletbe beavatták a jövevényeket. Majdnem egy óra múlva a két lány már teljesen készen állt az előttük álló randira. Csupán fejfájásuk emlékeztette őket az előző estére.
- Jaj nagyon köszönjük. Egyedül még a zuhanyig sem találtunk volna el!
- Ugyan, nem kell hálálkodni, örömmel tettük, de elvárjuk hogy beszámoljatok majd a ma estéről is! - azzal már el is mentek, mert rájuk is igen mozgalmas este várt.
Már majdnem fél nyolc volt, amikor a két lány elindult. Amikor a Tavastia elé értek a fiúknak még híre-hamva se volt. Majd 10 percet vártak, amikor befutottak.
- Sziasztok! Jaj bocsánat, hogy késtünk, de Eero nem akart elengedni minket! - mondta Aki.
- De már itt vagyunk! Ugye nem haragszotok ránk? - kérdezte Lintu mosolyogva.
- Ugyan, dehogy haragszunk!
- És, hogy ment a munka? Nagyon rossz lehetett ilyen állapotban dolgozni! - kérdezte Líz.
- Háát, igen azért Eero tett róla, hogy ne legyen olyan kellemes, bár csak a szövegeket néztük át, de végre eljött az este! - vigyorgott Lau.
- Igen-igen - helyeselt Aki. - Ti amúgy mire emlékeztek a tegnapról? Sajnos mi nem sokra, ez kiderült már a stúdióban. Olyan kárörvendőek a srácok... Ilyenkor mindig csak röhögnek rajtunk...
- Vajon miért?? - vigyorgott Jad.
- Kösz... azért nem ezt vártam volna tőled... - duzzogott Aki, jól játszva a sértődöttet.
- Jaj, tudod, hogy hogy gondoltam...
- Nem olyan biztos az... ezért meg kell vigasztalni...
- Jó, majd még meglátom, hogy viselkedsz... megérdemled-e...
- És, hogy sikerült összekaparnotok magatokat? - kérdezte Lintu.
- ÓÓ, nagyon kedves barátnőink segítettek rajtunk...
- De jó nektek!!! Mi csak állandó fejmosást kapunk!
- Szerintem azt csak szeretetből kaphatjátok, látszik milyen jó barátok! Féltenek benneteket! - mondta Lila.
- Nem láttad te még, hogy milyen amikor Eero "félt" minket...
- Na szerintem hagyjuk a témát, az elmúlt jópár órában épp elegett hallgattam Eerot nem szeretnék még most is róla beszélni! - mondta dühösen Aki. - Inkább menjünk be, és foglalkozzunk a tegnap estével.
Ezek után mind a négyen bevonultak az ajtón, és leültek a legelső szabad asztalhoz, amit találtak.
- Kértek valamit inni? - kérdezta Lauri vigyorogva.
- Köszi, ma inkább kihagynánk, még a tegnapi miatt is szenvedünk - mondta Lil, kicsit furán nézve a fiúkra, hisz mindkettőjük fekete szemüvege miatt, arra következtetett, hogy ők is elég másnaposak.
- Nyugi, nem kell megijedni, ma inkább valami lightosabb piára gondoltunk, mondjuk kávéra, a tömény piákat megtartjuk későbbre! Mit szóltok?
- Oké, bennevagyunk! Bármilyen pia jöhet, aminek nincs alkoholtartalma.
- Oké, tehát négy kávé rendel! Amig én elmegyek, Aki te maradj itt, mert van egy olyan érzésem, hogyha a lányokat magukra hagyjuk ők rögtön bajt csinálnak! - mondta Lau majd elment.
- Ilyen rosszak lennénk, hogy még pár percre se lehet minket egyedül hagyni? - csodálkozott Jada.
- Hát bizony! Tegnap is miattatok tört ki a verekedés. - mondta Aki és feljebb csúsztatta a szemüvegét, hogy valamennyire takarja feldagadt orrát.
- Naa ez már jóó jel! Erre legalább emlékszünk a tegnap estéből! - örvendezett Lila. Majd körülnézett hogy Lauri merre van. Már közeledett az asztal felé, egy alakkal az oldalán.
- Nézzétek kivel futottam össze! - mondta, majd odanyújtotta a lányoknak a kávéjukat.
- Sziasztok! - köszöntette JD-t és Lil-t a jövevény - Helló Aki! Hogy vagy?
- Nem látszik rajtam? - kérdezte fájdalmas vigyorral Aki, majd kezetráztak. - És te? Rég láttalak, mi minden történt veled? Mikor is találkoztunk utoljára?
- Hát, ha jól emlékszem valamikor tavaly nyáron. Igen, biztos, hogy akkor, mert akkor rendezte Ville azt a fergeteges bulit.
- Jaj, emlékszem arra a bulira! - vigyorgott Lintu - Öregem azt az estét nem fogom könnyen elfelejteni, olyan volt, mint amikor egy detoxos társaság beszabadul egy alkoholraktárba.
- Igaz! Habár tegnap ti is úgy néztetek ki.
- Ezt meg honnan tudod? - csodálkozott Aki.
- Láttalak titeket tegnap este a Lost and Foundban!
- Micsoda?? - kérdezték egyszerre négyen.
- Bizony! Elég nagy ökölcsatát rendeztetek, és látom annak emlékeit még mindig viselitek. A verekedés előtt odamentem volna hozzátok, csak elég elfoglaltnak tűntetek, úgyhogy inkább nem akartam zavarni.
- Elfoglaltnak? - csodálkozott JD.
- Bizony nagyon is... Mi az ti nem is emlékeztek? - nevettett egy nagyot az idegen. - Habár nem is csodálkozom... Ahogy döntöttétek magatokba a piát. Az ember csak rátok nézett, és már attól alkoholmérgezést kapott.
- Na, légyszi mond már el, hogy mit láttál, mert nekünk egy nagy fehér folt a tegnap este! - panaszkodott Aki.
- Oké elmondom, amire emlékszem. Nos amikor odaértem ti már elég rég ott lehettetek, mert igencsak egymásba voltatok feledkezve. Olyanok voltatok, mint akik mindjárt felfalják egymást. Aztán a lányok elindultak a... - ezzel igy szépen elmesélte történet nagy részét az idegen, és ennek a köszönhetően mindenki fejében kezdtek derengeni az előző este történtek.
- Nem is gondoltam volna, hogy ilyen mozgalmas volt a tegnap este! - csodálkozott Lill.
- Pedig abból amit láttam az volt. Tényleg, a mozgalmas estét említve, most jut eszembe, hogy rendezek holnapra egy jó kis csoportos alkoholfogyasztást. Nincs kedvetek eljönni?
- De nagyon szívesen elmennénk!! Ugye lányok? Habár ez hülye kérdés, mert hát még szép, hogy benne vagytok! - vigyorgott Aki.
- Hol és mikor lesz? - érdeklődőtt Lau.
- Este nyolckor kezdődik a házamban, és mint mindig, most is egy üveg vodka a belépő, de ha azt szeretnétek, hogy nektek is jusson hozzatok egyből hármat.
- Meglesz. Bennünk nem fogsz csalódni. Sőt olyan ügyesek leszünk hogy fejenként viszünk annyit! És remélhetőleg olyan jó kis esténk lesz, mint tegnap! - vigyorgott Lintu.
- Hát ja! És még szerencse, hogy tegnap nem voltunk annyira részegek, hogy bevessük az akkor szokásos mutatványunkat! - vigyorgott Aki.
- Miért mi az a mutatvány? - csodálkozott Jada.
- Jaj, könyörgöm ne most avassátok be őket abba. Különben is nekem már mennem kell, várnak a munkahelyemen! - azzal elköszönt, és már el is tűnt az ajtó mögött.
- Attól, hogy ő elment nektek még válaszolnotok kell! - mondta Lil miután látta, hogy Lau témát próbál váltani.
- Hát jó, ha ragaszkodtok hozzá... - mondta kelletlenül Lintu. - Nem olyan komoly dolog, csak ha a srácokkal elég részegek vagyunk...
- Na gyerünk folytasd!
- Szoktunk versenyt vizelni. A nyertes egy üveg vodkát szokott nyerni, és általában... - de most abba kellett hagynia, mert a lányok majd belefulladtak a nevetésbe.
- Viccesnek tartjátok? - tette fel a hülye kérdést Aki.
- Az nem kifejezés!!!
- Hát szerintem váltsunk témát. - mondta Lau, majd nagy sokára mikor a lányok lenyugodtak, feltette a kérdést amit már egy ideje nagyon fel szeretett volna tenni.
- Lányok, nincs kedvedek biliárdozni egyet?
- De igen, nagyon szívesen!! - mondta Lil nagy boldogan.
- De régen biliárdoztam! Még a régi szép időkben, kb. 15 évesen, amikor el kezdtem zülleni... Aztán abba is hagytam, mert nem nagyon ment nekem! - nosztalgiázott JD.
- Én nem is szoktam ezt játszani. Sajnos nem értek hozzá! - mondta Líz, akiről Jada jól tudta, hogy ez egyáltalán nem így van, hiszen profi játékos, de nagyon élvezte volna, ha valaki megtanítja erre újból!
- Mit szólnátok hozzá akkor, ha megtanítanánk benneteket? Én profi vagyok! - mosolygott Lau - Aki sajnos nem ért hozzá, de eggyel nagyobb öröm, hogy őt is megtaníthatom!
- Méghogy nem tudok biliárdozni? Akkor ki tanított téged játszani???  - háborodott fel Aki.
- Az tuti, hogy nem te...
- Vagy akkor sem voltatok éppen józanok. és ezért nem emlékeztek arra, hogy hogy is volt ez! -vigyorgott Jadi.
- De szerintem ez most nem is számít! Akkor átadjátok nekünk a tudásotokat? - kérdezte Lili.
- Persze! Mehetünk is.
A két pár elfoglalta a biliárd asztalt. A srácok nagyon élvezték, hogy elmagyarázhatják ennek a játéknak a szabályait. A lányok úgy tettek, mint akiknek erről az egészről fogalmuk sincs, nagyon érdeklődőek voltak, többször visszakérdeztek. Majd természetesen Lauri-Liliána, Aki-Jada párosítással elkezdték a játékot. Mi tagadás a fiúk nagyon jól játszottak, Lilinek pedig nagyon nehezére esett eljátszani azt, hogy ő ehhez nem ért, de ennek ellenére mégis tökéletesen csinálta:
- Jaj, Lau megmutatnád még egyszer, hogy hogy kell ezt az izét fogni!!! - nyafogott Lila.
- A dákót? Persze! - azzal szorosan a lány mögé állt és megigazította a kezében a dákót többször, sőt segített neki annak az irányításában. A golyó így célba talált,  Lintu nagy örömére Lil a nyakába ugrott:
- Éljen! - kiáltotta örömittasan.
A sikeres találat után újra Liliék jöttek a biliárd szabályai szerint, de most a lány elvétette, így Jada következett.
- Ne úgy csináld! -utasította Aki. - Segítek!
Aki a segítségnyújtás új formáját mutatta be, mert míg jobb kezével a JD kezét igazgatta a dákón, addig a bal kezét a lány derekán tartotta, de onnan hamarosan a keze lejjebb vándorolt.
- Így biztos nem fogom eltalálni a golyót, ha nem hagysz koncentrálni! - súgta a fiú fülébe Jada.
- Nem baj! - vigyorgott Aki, és a kezével nem tágított.
A lány, ahogy előre jósolta nem is talált célba.
- Ki jössz velem a mosdóba Jada? Most úgyis  a fiúk köre jön... - kérdezte Líz.
- Persze!
- Srácok, kimegyünk a mosdóba, mindjárt jövünk, ügyesek legyetek addig, amíg nem vagyunk!

A mosdóban:
- Húú, Lil, te aztán tudsz játszani! – mondta elismerően JD.
- Igen, de olyan nehéz úgy csinálni, mintha még életemben nem játszottam volna!
- De olyan lelkesen tanítgatnak minket!
- Hát igen! De azt hiszem náluk ez már több, mint szimpla "tanítgatás". A saját példádon tapasztalhattad, Aki elég rendesen letapizott! - mosolygott Lila.
- Tőled sem akart Lauri nagyon távol maradni...Sőt! – vigyorgott Jada.
- Még szerencse! - ezen mindketten nevettek.

A srácok eközben természetesen a lányokról beszélgettek.
- Nem vagy semmi Aki! Azt csodálom csak, hogy nem lettél felpofozva! - kezdte Lauri nagy vigyorral az arcán, a tegnap estére gondolva.
- Ezen én nem csodálkozom annyira! - válaszolt Aki önelégülten.
- Na azt rögtön gondoltam! Látom az egód teljesen rendjén van.
- De azért te is feltaláltad magad! Pedig Lili nem éppen kezdő játékos, de nagyon jól játssza ennek az ellenkezőjét.
- Igen, még jó, hogy úgy csinál, mint aki nem tud játszani. Így lehet hozzá jó közel kerülni!
- Amit te meg is teszel!
- Ne csinálj úgy Aki, mintha szent lennél, mert hogy te nem vagy az az tuti!
Eközben visszaértek a lányok.
- Na, ment a játék?
- Nem sajnos, nem voltatok itt, így nem volt inspirációnk.
- Ó, szegények, akkor most aztán hajrá!
Folytatták a játékot, az Aki-Jada páros igen csak vesztésre állt, mert Akit valahogy már nem a játék foglalkoztatta, hanem a lánnyal való szorosabb ismeretség kialakítása. De nehéz is lett volna csatát nyerni a Lauri-Lili pár ellenében, hiszen ők mindketten profin játszottak, bár már Lintut sem tudta a játék annyira lekötni.
- Aki, ha nyerünk kapsz tőlem valamit...-bíztatta Jad.
- És ha nem?
- Akkor majd kárpótollak amiatt, hogy vesztettünk!
- Húúú, Aki én a helyedbe igyekeznék befejezni  a játékot! - vigyorgott Lila, miközben felkészült rá, hogy újra sikeresen betaláljon a lyukba. - Ilyen ajánlatot Jadi szájából ritkán hallani!
- De azt hiszem barátom ma csak egy kárpótlásra leszel jó, ha Lil mégegyszer így betalál miénk a győzelem! - tette hozzá Lau.
- És azt hiszem Lil, te már most is jutalmat érdemelsz! Kezdő létedre ennyiszer betalálni! De hagyjuk a végére! Úgy nagyobb lesz az öröm! - mondta Nalle.
A következő kör végén bekövetkezett a már előre várható eredmény: Liliék győztek!!! Ennek az eredménynek mind a négyen örültek, hiszen nem vérre menő játék volt. És hát ugye végre eljött a jutalom ideje...
- Na akkor mi is lesz a jutalmam? - kérdezte Aki.
- Nem is tudom, mit szólnál hozzá, ha meghívnálak egy sörre? - kérdezett vissza JD.
A fiúnak teljesen leesett az álla, nem egészen erre a megoldásra számított. Jada látva Aki csodálkozó arcát elnevette magát.
- Komolyan azt gondoltad, hogy egy sörrel akarlak kiengesztelni? - azzal közelebb lépett Akihoz, átkarolta és pár percre úgy tűnt, mintha össze lennének ragasztva.
Lintu nem pazarolta az idejét, magához húzta Lilt és megcsókolta. Ezek után a biliárd asztaltól mindenki elégedetten távozott.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...