Buli egy havernál

A két pár kéz a kézben tért vissza az asztalukhoz.
- Tudjátok nagyon jól érezzük veletek magunkat. - kezdte Lauri.
- Ez világosan kiderült a billárdozás alatt. - vette át a szót Aki.
- Nagyon aranyos volt tőletek, hogy úgy tettetek, mint akik nem tudnak játszani - vigyorgott Lau.
- Hoppá JD lebuktunk! - mondta csodálkozó arccal Lill.
- Ó, pedig úúgy igyekeztünk! - tettetett sajnálkozást Jad.
- Hát igen, akkor kölcsönös volt, hogy itt senki sem akart igazán játszani. - következtetett helyesen Aki. - A mi valódi célunk az volt, hogy közelebbről ismerjünk meg benneteket.
- Mi pedig ezen láttunk át! - nevetett a két lány.
- Örülnénk neki, ha a holnapi bulin a barátnőinkként mutathatnánk be benneteket a haveroknak... - kezdte félszegen Aki, és reménykedve nézett Jadára.
- Feltéve, hogy egyáltalán eljöttök - tette hozzá Lintu -, mert a drága barátom ezt az apróságot elfelejtette tőletek megkérdezni...
- Persze, hogy megyünk! Ez tényleg nem volt kérdés! - nevetett Líz.
- Ennek örülünk.
- És mi a válaszotok az előző kérdésre? - folytatta Aki.
- Nem is volt még semmilyen kérdés! - mosolygott Jadi.
- Igazad van! Akkor kérdezzük meg őket Lintu!
- Szóval...Lili...járnál velem?
- És te Jada, lennél a barátnőm?
A lányok Aki előbbi mondata alapján már számítottak erre a kérdésre, mégsem készültek fel rá kellőképpen. Csak csendbe ültek, néztek egymásra és eközben rengeteg gondolat keringett a fejükben. A fiúk is tanácstalanul tekintettek a lányokról egymásra, majd a választ várva ismét a lányokra.
- Szóval, akkor nem... - mondta szomorúan Lauri, Aki sóhajának kíséretében.
- Az a helyzet, hogy nagyon fura nekünk ez az egész! Alig vagyunk pár napja itt, tegnap még csak azt hittük, hogy egy jó kis piálós este lesz, de mára a mi véleményünk is megváltozott... - kezdte Lili.
- Úgyhogy akár holnap be is mutathattok minket a haverjaitoknak a barátnőitekként - fejezte be Jadi.
- Így van... - helyeselte a választ Lill mosolyogva.
- Ez tök jóóó! - kiáltottak fel a fiúk, majd a két pár örömükben nyelvüknél fogva összeragadt jó időre. Majd miután nagy sokára Aki és Jad szétváltak, Aki véletlen rápillantott az órára.
- Mennünk kellene, de nagyon nem akarok! - mondta elkeseredetten Aki. - Holnap korán reggel ismét vár minket a munka, de ezúttal nincs kifogás.
- Hát ez szép... Még 10 perce se vagyunk a barátnőitek, ti meg máris le akartok minket rázni? - játszotta a felháborodottat JD, de alig tudott visszafolytani egy vigyort.
- Jaj dehogy! - mondta nevetve Aki. - De sajnos muszáj.
- Igazad van! És ami azt illeti, minket is vár az iskola - mondta Jadi. - Még csak a 2. napunk lesz, jó lenne ott lenni.
- Így van, sajnos. - bólogatott Lila.
- Akkor kelletlenül, de el kell válnunk egymástól holnapig. - szólt Lintu.
A búcsúzkodásra a kocsma előtt került sor, természetesen jó hosszúra sikeredett. A két pár nem nagyon akarta otthagyni egymást. Kb. fél óra múlva megszólalt Lauri:
- Merre is mentek?
A lányok jobbra mutattak.
- Akkor mehetünk egy darabig együtt. - mosolygott Aki és a lányok nagyon megörültek ennek.
Sajnos ez a "darab" csak 5 perc volt. Itt vonakodva ugyan, de végképp el kellett válniuk egymástól.
- Holnap találkozzunk a Tavastia előtt, mondjuk 7-kor! Nem lesz messze a buli, de ti amilyen lassan mentek, ahhoz idő kell... - mosolygott Aki.
- Méghogy mi megyünk lassan... Halvány sejtéseim vannak ám a múlt estéről, ha jól emlékszem ott ti álltatok meg hazafelé menet szinte percenként - mondta Líz.
- De ez csak a sok pia miatt volt! De tényleg... - nevetett Lau.
- Hát az biztos... Szerintem tegnap még egy igen tanult orvos se talált volna vérsejtet az alkoholszintetekben! - nevetett Jadi.
- Na jó, mostmár komolyan mennünk kell. - mondta szomorúan Lau, majd a fiúk egy újabb heves búcsúzkodás után eltűntek az egyik mellékutcában.
A lányok nevetgélve és a ma estéről beszélgetve elindultak a lakásuk felé. Mikor végre hazaértek, már nagyon késő volt, úgyhogy egy villámgyors zuhany után, már le is feküdtek és az ágyban beszélgettek a holnap estéről, egész addig amíg el nem nyomta őket az álom.
Másnap reggel a vekker ébresztette őket.
- Jaaaaaj neeee!!! - nyögött fel JD, majd lepofozta az órát az éjjeliszekrényről, ami ettől azonnal elhallgatott.
- Máris reggel van? - nyögött fel Lil. - Mennyit aludhattunk?
- Nem tudom, kb. 4 órát.
- Én sokkal kevesebbnek érzem. Mi lenne, ha ma kihagynánk a sulit? - kérdezte reménykedve Lil.
- Nem lehet! Még alig járunk ide, ne kezdjünk el lógni már rögtön a legelején, még előttünk az egész év rá.
A lányok akármennyire igyekeztek a készülődéssel, így is lekésték az első órájukat. A másodikra még éppen odaértek.
- Félő, hogy így el fogunk aludni - szólalt meg JD, miután 10 perce egy szót se fogott fel a tanár unalmas beszédéből. - Szerinted... - kezdte volna mondani, de abba is hagyta azonnal, mivel ránézett Lilire.
Lili ugyanis az egyik tenyerébe támasztott fejjel mélyen aludt. Jadinak nem volt szíve felébreszteni, hisz ébren se fogott volna föl semmit az órából, így legalább pihent. Ám pár perc múlva Lil feje hirtelen lecsúszott a kezéről, és feje hatalmasat koppant az asztalon.
- Mi történt? - kérdezte.
- Semmi csak nehéz a fejed. De nem attól, ami benne van az biztos! - nevetett JD. - Egyébként nagyon jól aludhattál, biztos Lauval álmodtál.
- Nemtom... Lehet... A fejem úgy fáj, hogy már nem is emlékszem arra, hogy mit ál... - hirtelen elhallgatott és előkapta a mobilját.
- Mi az?
- SMS-t kaptam - válaszolta. - Te jó ég Lauritól jött.
˝Szia! Hogy vagy? Én a stúdióban szenvedek, a fiúk az agyamra mennek. Csak rád tudok gondolni, már alig várom az estét. :D˝
- Jaj de aranyos! - mondta Jadi, miután ő is elolvasta.
Lili közben teljesen elpirult, és gyorsan visszaszerezte a mobilját hogy megírja a választ.
- Olyan jó neked! Bárcsak nekem is kül... - mondta JD, de ekkor megszólalt az ő telefonja is.
De az nem volt lehalkítva, így az egész osztály felé fordult.
- Elnézést. - mondta, majd gyorsan elővakarta a készüléket, és nagy örömére Akitól kapott SMS-t.
˝Szia! Már nagyon várom az estét, nem is tom hogy fogok létezni addig, kár hogy nem nálam lesz a buli, mert így még várnod kell arra, hogy megmutassam a dobverőgyűjteményemet!˝
A következő néhány óra gyorsan elszaladt miközben a lányok nagyban SMS-eztek a fiúkkal. Csupán néhány rövidebb ideig hagyták abba, amíg Lauék azt tetették, hogy dolgoznak, hogy Pauliéknak egy árva szavuk se legyen. De miután Eeroék újra a saját dolgukra figyeltek, gyorsan kikerült a kezükből a gitár és a dobverő, és azonnal ott termett a mobil. De azért Eeroékat sem kellett félteni, miután már nem bírták tovább elvették a két mobilt és estig vissza se adták.
A fiúk érkeztek ma este hamarabb a találka helyszínére. Pauli és Eero is jelen volt, hiszen ők is meg voltak hívva a buliba.
- Sziasztok! - szóltak oda az érkező lányok, hogy a többiek észrevegyék őket.
- Ááá... Sziasztok! - köszöntötték őket a fiúk.
- Ugye Paulit már nem kell bemutatnunk? - kérdezte Aki.
- Nem dehogy! Emlékszünk rá... És hálásak is vagyunk, hiszen neki köszönhetjük, hogy megismerkedtünk veletek! - mondta mosolyogva Jad.
- Ugyan semmiség! Örülök hogy ilyen jó vége lett a tegnapi találkozásunknak. - mondta Pauli.
- Hát még mi hogy örülünk! - nevetett Lil.
- Azt meghiszem... Habár már azért csodálatot érdemeltek, hogy kibírtatok ezzel a kettővel egy napot, amikor másnaposak... Én amikor ilyenek a legszivesebben leütné...
- Ez a másik úriember itt pedig Eero! - szakította félbe Paulit Aki. - Ő azért jött velünk, hogy hazafuvarozzon minket amikor már merev részegek leszünk.
- Vicces kedvedben vagy Aki. - nevetett Eero.
- Nem baj az... Hiszen bulizni jöttünk. És az tuti, hogy elképesztően jó esténk lesz! - mondta Pauli.
- Na akkor induljunk is el! - mondta Lauri és átkarolta Lili derekát.
A buli helyszínére meglepően hamar jutottak el. A két pár kicsit lemaradva haladt. Az élen haladó Pauliéknak a kezük igencsak tele volt, mert a sajátjuk mellett, még az Akiék belépőit is ők hozták, ugyanis az ő kezük mással volt elfoglalva.
- Na végre... - mondta Lau amikor megérkeztek.
De amint ezt kimondta hirtelen kirepült valaki a ház ablakán, és nem messze tőlük ért földet.
- Te jó ég... Hát ez meg ki?
- Fogalmam sincs, de amint látom állati jó lehet bent a buli. - vigyorgott Aki.
- Biztos vagy benne, hogy be akarunk mi ide menni? - kérdezte Lil, majd aggódva pillantott Jadira, majd a földön fekvő alakra.
- Aha még szép! Ne aggódj, nem lesz semmi baj... - mondta Aki.
- Na akkor irány befelé!! - rikkantott Lau.
Bent épp kezdett felforrósódni a hangulat. Gyorsan lerakták a hozott vodkát az asztalra, a többi mellé, majd indultak elvegyülni a tömegben. Nem tartott sokáig és már rá is találtak házigazdájukra.
- Szia haver! - köszönt neki Pauli, és kezetfogtak.
- Ááá, sziasztok! Remélem jól szórakoztok!
- Még nincs öt perce, hogy megérkeztünk, de a buli az nagyon jó! De ugye tudod, hogy valakit kidobtak az ablakodon?
- Ahha persze... Nyugalom, ő csak Antti, minden bulin elintézi, hogy valaki kihajítsa, szerintem a sok eséstől már meglazult neki valami odabent.
- Oké akkor megnyugodtunk... - mondta Lau vigyorogva. - Egyébként bemutatom neked Lilit és Jadát. Tegnap úgy rohantál, hogy nem is volt időnk erre. Lányok ő itt Heikki régi barátunk még a gimiből.
- Szia, nagyon örülünk.
- Hát még én... Na és ti lányok élvezitek a bulit?
- Igen, fergeteges a hangulat, pedig még a buli elején tartunk! - mondta Jad.
- Hát igen, várd csak meg amíg megérkezik Ville, na majd akkor kezdőkik az igazi buli, ez még ahhoz képest csak bemelegítés.
- Nos, de amíg meg nem érkezik, addig mi megyünk elbeszélgetünk pár haverral. - mondta Aki, majd Jadit kézenfogva elindult.
- Oké, de csak óvatosan, Anttitól jobb ha távol maradtok! - de ezt Akiék már meg se hallották.
- Ne féltsd őket, főleg Akit ne, olyan elpusztíthatatlan, mint egy tank! - vigyorgott Lauri. Lili közben figyelte hogy JD-ék hova tartanak. Igaz, hogy úgy indultak el, hogy Aki haverjaival társalogjanak, végül mégiscsak egy csendes sarokban kötöttek ki, teljesen egymásba feledkezve. Észre se vették, ahogy tőlük nem messze két nagyszájú elkezdett verekedni.
- Ó a francba... - mondta Heikki, majd Paulival és Eeroval eltűnt, hogy megmentse a tartalék piákat a szekrényből. Így végül Lau és Líz is kettesben maradt.
- Gyere, szeretnék neked mutatni valamit! - mondta Lauri, majd elindultak egy igencsak fura asztal felé.
- Na, mit szólnál egy játszmához?
- Milyen játszma? - csodálkozozott Lili.
Ekkor Lauri legurította a fura asztalon fekvő részeg alakot, és rögtön fény derült arra, hogy miről beszél. Az asztal ugyanis egy üvegfedős csocsóasztal volt.
- Oké én benne vagyok! - vigyorgott Lil, majd nekiálltak a játéknak.
A játék nem volt vérre menő, ám mégis hamar híre ment, hogy Lauri az új barátnőjével csocsózik és nemsokára nézőközönség gyűlt össze az asztal körül. Habár Lauri direkt nem játszott valami jól, hogy Lili győzzőn, ám a lány mégis vesztésre állt. Egy idő után a közönség egy tagja felajánlotta, hogy szívesen segít.
- Ugye nem bánod? - kérdezte Lautól.
- Nem dehogy, csak nyugodtan! - vigyorgott. - 6 gól hátránnyal ráfér ám Lilire a segítség.
- Te csak ne félts minket! - mondta Lila, majd arrébb húzódott, hogy helyet csináljon segítőjének.
A meccs állása jelentősen megváltozott, Lau előnye lecsökkent 2 gólra, és a közönség nagyon jól szórakozott. Ám egy kis idő után Lilnek feltűnt, hogy tulajdonképpen már nem is ő játszik, hanem csak a partnere. Mikor már megunta, hogy folyton arréb lökik, inkább fogta magát és arréb állt.
- Figyelj Lau, én elmegyek inni valamit! - mondta, de Lintu meg se hallotta, annyira koncentrált a játékra.
Elindult, de megpillantotta Jadit, aki egyedül üldögélt a bárpultnál.
- Hát te? Aki merre van?
- Hát itt kell lennie valahol... És te? Laut merre hagytad?
- Épp csocsózik valami vadidegennel, gyere igyunk valamit!
- Oké... Aki úgyse fog előkerülni egy ideig, van egy olyan érzésem.
A lányok leültek egy asztalhoz, és belemerültek a beszélgetésbe. Kb 20 perc múlva örömujjongás hallattszott a csocsóasztal felől. A kiáltozásokból ítélve Lau győzőtt. A lányok figyelték, hogy mikor tűnik fel a tömegben a győztes, ám ő mégse közeledett. Közben a szomszéd teremben a tetőfokára hágott a hangulat, és a bulizok vad pogóba kezdtek.
- Jaj jöhetne már Lau és Aki... Nélkülük valahogy nem az igazi a buli! - mondta Lil. - Egyébként, amint láttam te igencsak jól elvoltál a sarokban Akival, mi történt, hogy így elváltatok?
- Hát minden tök jól ment, Aki igencsak fel volt tűzelve, ha akartam volna, se tudtam volna levakarni, rámtapadt, mint egy tépőzár, és minden tökéletes volt... De aztán feltűnt a színen Ville, invitált minket, hogy menjünk igyunk vele vmit, és hát Aki beleegyezett...
- Ez volt a baj? Azért hagytad egyedül?
- Nem dehogy, mentem én is velük de aztán jött az a rész, hogy sorra tűntek fel a haverok, és Aki csak velük beszélgetett, mintha ott se lettem volna, aztán egy percre nem figyelek oda és ezek azonnal eltűntek.
- Miért nem indultál a keresésükre?
- Megpróbáltam... De egy idő után feladtam. Nézz körül, ekkora tömegben úgyse találnám meg őket.
- Halihó csajok! - szólt egy hang a hátuk mögött. Hátrapillantottak, és Aki és Lauri volt az.
- Csak jöttünk szólni, hogy mi most megyünk és beszállunk egy kis rockertáncba, egyszóval vár ránk a kemény pogó. Jöttök csajok? - kérdezte Aki.
- Nem köszi. De... - de a két fiú már el is ment.
A lányok kicsit meglepetten bámultak utánuk. Majd kicsit sértődőtten folytatták a beszélgetést.
A fiúkat a lányok már rég nem látták, aggódva keresték őket a bulizók között.
- Lili, Te látod, hogy hol vannak? - kérdezte Jad.
- Nem, utoljára akkor láttam őket, amikor idejöttek szólni, hogy elmennek pogózni....
- Igen, de nem mintha előtte többet foglalkoztak volna velünk.
- Hát nem, de próbáljuk megérteni őket, itt van szinte az összes haverjuk! – mondta Líz önmagát is győzködve.
- Jó, persze… - és a mondatot befejezve kortyolt egyet az italából.
Heikki, a házigazda közeledett feléjük, egy barátjával az oldalán.
- Sziasztok lányok! Na milyen a buli???
- Hát jó... - mondta JD.
- Nem túl meggyőző... Csak ennyi?? - nézett a lányokra meglepetten.
- Akkor én elmagyarázom, hogy miért csak ennyi - kezdte Jadi. - Tudod mi itt nem ismerünk szinte senkit és jól itt lettünk hagyva . Ez a helyzet.
- Ó, csak ennyi? - nevetett Heikki. - Ezen könnyen tudunk segíteni! Engem ugyebár már ismertek, és bemutatom a barátomat, Mattit.
- Sziasztok! - köszönt a csajoknak.
- Hi!
- Ő Liliána, Lau barátnője, Ő pedig Jada, Aki barátnője.
- Ja, elvileg… -ironizált Jad.
- Mondom, hogy akkor most velünk buliztok! - nyugtatta Heikki.
- Igen, ez jó ötlet, ugye Lil? - kacsintott Jada barátnőjére, miközben egy fura ötlet fordult meg a fejében.
- Szerintem is! - vette a lapot Lila - Tényleg srácok, hogyhogy semmi csaj? Semmi barátnő vagy egyestés csaj?
- Hát, eddig valahogy nem ment nekünk ma este. - vigyorgott Matti.
- Nekem sincs most éppen csajom... - erősítette meg a haverját Heikki.
- Akkor tényleg nincs annak akadálya, hogy négyen folytassuk a bulit! - mosolygott Jad.
- El is mehetnétek valami piáért, hogy feldobjuk a hangulatot! - indítványozta Lill.
- Ok, egy pillanat és itt vagyunk! - azzal a fiúk el is indultak a bárpult felé.
- Ugye tudod Jada, hogy most nagyon csúnya dolgot csinálunk!?
- Tudom, de Te is benne vagy elég rendesen! - mondta JD szemével továbbra is Akit keresve.
- Hát igen...de végülis mi nem akarunk semmi rosszat csinálni...Ugye???
- Dehogyis! Csak egy picit magunkra vonjuk a figyelmet, bizonyos határok szem előtt tartásával.
A két srác egy üveggel és poharakkal tért vissza a csajokhoz. A fiúknak már nem is kellett volna inniuk ahhoz, hogy ne legyenek beszámíthatóak, ennek ellenére az üveg tartalmának rohamos pusztításába kezdtek. A lányok eddig is csak mérsékelten ittak, de most már pláne nem akartak lerészegedni. A srácok egyre közelebb kerültek Liliékhez, de ez őket roppantul nem érdekelte, egyre csak azt lesték, hol vannak már a barátaik.
Eközben Lauri és Aki a buli keménymagjában vettek részt. A tömegből kifelé haladva az egyik ismerősük állította meg őket.
- Látom pörögtök rendesen! Szerintem is tuti a buli! De hogyhogy az új barátnőitek nélkül vagytok?
- Háááát... Biztos ők is jól buliznak… -töprengett Aki, miközben rájött, hogy nagyon elhanyagolta Jadát.
- Az tuti, nézzetek csak oda, feltalálják magukat nélkületek is - mutatott a srác az asztal felé, ahol tényleg a lányok ültek.
- Jajj, dehogy! Nem látod, hogy azt a két csajt két pasi ölelgeti! Nem lehetnek ők! - mondta nevetve Lauri.
Eközben Aki oldalba bökte barátját.
- Asszem Lau nincs igazad! Tényleg olyanok, mintha JD-ék lennének.
- Biztos vagy ebben?
- Hát soha sem volt túl jó a látásom, ilyen állapotban meg pláne nem... - bizonytalankodott.
- Akkor a legjobb lesz, ha megnézitek. - javasolta a haverjuk, majd továbbállt.
- Na Aki, akkor menjünk!
Az asztalhoz érve elkerekedett Lauriék szeme, ugyanis tényleg a lányok ültek ott a két pasi között.
-Ti meg mit csináltok itt? - kérdezte Aki a lányoktól első megdöbbenése után.
- Ezt én is szeretném tudni! - kiáltott fel Lintu.
- Mivel a barátnőiteket eléggé elhanyagoltátok gondoltuk felvidítjuk őket! - vigyorgott Matti.
- Na te csak fogd be a szádat, mert mindjárt letörlöm róla a vigyort! - fenyegetőzött Lauri.
- Én meg segítek! Titeket kérdeztünk! - tekintett a lányokra.
Közben Heikki barátnője is megérkezett, akit letagadott, és hangos ordibálásba kezdett. Matti eliszkolt, a lányok pedig kérdően tekintettek barátjaikra, majd odamentek hozzájuk.
- Lauri beszélhetnénk? - kérdezte Lila.
- Nem, nem hiszem – mondta már igazán haragudva a lányra. Már épp elment volna, de Lila megfogta a karját.
- Légyszíves, hadd beszéljek veled! Bár szerintem neked is lenne mondanivalód a számomra!
- Hehh, na akkor mondjad csak, amit szeretnél!
- Ne itt! Menjünk el sétálni! Kérlek! – mondta már szinte könyörögve Lila.
- Ahogy gondolod! - sóhajtott, majd kelletlenül követte a lányt a kijárat felé.
Eközben Jad is próbálta rendezni a helyzetét  a barátjával.
- Hattu, gyere velem légyszíves!
- Igen és mégis miért?
- Jobb lenne, ha most megbeszélnénk, ami történt, mintha holnapra hagynánk!
- Részemről nem történt semmi, folytatnám a bulit, ha hagynád! Ha gondolod hívok neked egy taxit! -mondta sértődötten Aki, és elmerült egy üveg tartalmában, mintha nem érdekelné Jadi mondanivalója.
- De igenis történt! Gyere, menjünk a  park felé, hogy nyugodtan beszélhessünk! Rendben?
- Ha muszáj… - törődött bele a helyzetébe a fiú.
A két páros a ház előtt különvált, Lauék a kikötő felé indultak.
- Szóval, mit akarsz nekem mondani? Ha lehet gyorsan, mert visszamennék!
- A bulinak már úgyis vége! A haverotok barátnője tuti feloszlatta.
- Köszönhetően nektek!
- Nem csináltunk semmit! Szó szerint! Már órák óta egyedül voltunk egy olyan helyen ahol nem ismertünk senkit. Az a két ember, akit ismertünk, és állítólag a barátaink is teljesen megfeledkeztek arról, hogy nem teljesen egyedül érkeztek! - mondta Lill.
- Ebben igazad van, de ez még nem ok arra, hogy egy másik srác karjai közt vigasztalódj!
- Most pedig neked van igazad! De nem is vigasztalódtam, csak figyelem felkeltésnek szántuk! Annyira nem is néztetek felénk, amit természetesen egy darabig meg is értettünk, hiszen itt volt egy csomó haverotok, persze hogy nem pátyolgathattatok mindig minket! Azzal a sráccal meg nem volt semmi, csak túl közel ült hozzám, ami számomra sem volt túl kellemes.
Lauri a földet bámulta, Lil kérdően tekintett rá.
-Igazad van, nagyon ott hagytunk benneteket.. .- szemeit barátnőjére emelte. - Ne haragudj rám, többet nem lesz ilyen!
-Tudom - mosolygott a fiúra és a sétát kézen fogva folytatták a kikötőben.
Mindeközben Aki és Jada között is hasonló beszélgetés zajlott. Egy ideig csöndben haladtak egymás mellett, mint két idegen.
- Ne duzzogj, mint egy kisgyerek! Tedd meg ezt a kedvemért! - kérte Jad.
- Hehh.
- Ezt én is mondhatnám! Nem akarsz nekem mondani valamit?
- Nem, nem terveztem. Ha jól emlékszem ezt a beszélgetős sétát te vetetted fel!
- Hát jó, akkor mondom! Most tuti úgy gondolod, hogy bocsánatot kellene kérnem tőled... - mondta Jada.
- Minimum... De teljesen mindegy, hagyjuk! Még most is áll az ajánlatom, hogy hívok neked egy taxit. – mondta még továbbra is megsértődve Aki.
- Nem kell ide semmilyen taxi, és azt gondolom, hogy neked kellene tőlem bocsánatot kérned!
- Igen, persze! Még le is térdelek, hogy talán akkor leszel olyan kedves, megszánsz és feloldozol a bűneim alól.
- Kérlek ne ironizálj! Annyi történt, hogy amikor legutoljára megjelentetek már több órája felénk se néztetek. Rendjén is volt, hogy a barátaitokkal foglakoztok, de azért így otthagyni minket, egy olyan helyen teljesen egyedül, ahol nem ismerünk senkit nem volt túl szerencsés. Az a két szerencsétlen pedig teljesen részeg volt, nem voltak tisztában a helyzetükkel. Nem történt egyik részről sem semmi! Még szép, hogy nem! Azért ilyet nem gondolhatsz komolyan rólam!
Pár percig csendben folytatták a sétát. Aki egyszercsak megállt, Jada felé fordult és megfogta a lány mindkét kezét. Éppen belekezdett volna egy mondatba, de JD megelőzte.
- Ne mondj semmit! Nincs semmi baj, mindketten hülyén viselkedtünk!
- De igazad volt mindenben! És bocsánatot kérek tőled!
- Hagyjuk jó? És te se haragudj rám!
Aki és Jada  végül egy padon ülve jobban elmélyültek egymásban a kibékülés örömére. Jada telefonja zavarta csak meg ezt az idillt.
  "Szia! Nem tudom mikor érek haza, ne várj rám! Pussz!"
- Azt hiszem rengeteg időm van! - közölte Akival. - Lili volt az, hogy nem tudja mikor ér haza.
- És akkor mikorra kell otthon lenned? - vigyorogva kérdezte.
- Hát, 8-kor kezdődik az első előadásom.
- Arra a suliban leszel!
- OK, kell küldenem egy sms-t!
  "Szijjja! Látom nálatok is jól alakulnak a dolgok! :D Holnap 8-kor a suliban tali! Aztán el ne késs :P!"
Lili már várta barátnője válaszát, hogy kiderüljön, hogy sikerült a békülésük Akival. Elolvasta, majd elmondta Launak a tartalmát.
- Na azért! – mosolygott. - Nem is hagytam volna, hogy gáz legyen közöttük! Beszéltem volna Hattu fejével… Elég nehéz meggyőzni, pokolian makacs.
- Hál' Istennek erre nem került sor!
- Így van! 8-kor a suliban? Akkor Jad sem otthon tervezi az estéjét - vigyorgott Lintu.
- Hát nem! Vagyis még szép, hogy nem! - Ezen mindketten nevettek.
- Megyünk akkor?
- Persze! Fáááázom!
- Ezen könnyen segíthetünk! - átölelte a lányt és elindultak hozzá.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...