Buli újra, két hét múlva

A két különvált pár a fiúk lakásai felé vette az irányt. Már út közben is tomboltak a hormonok, de a lakásokhoz egyre közelebb érve a helyzet fokozódott. Aki saját ajtaját szinte úgy törte be, majd a zárását is egy laza lábmozdulattal oldotta meg. A konyha közelebb volt, mint a hálószoba, így Jada az asztalon kötött ki. Aki egy gyors mozdulattal a padlóra juttatta azt, ami rajta volt és a csörömpölések közepette feldobta JD-t a tetejére. De a lány a kezdeti hév óta elbizonytalanodott.
- Aki, nem kellene... - húzódozott JD.
- Ne kéresd magad ! - folytatta Aki a lány csókolgatását és már a pólóját szedte le róla.
- De én nem vagyok benne biztos, hogy akarom.
- Jó lesz, nem kell izgulnod!
- Légyszi ezt még ne! - mondta Jad, majd eltolta a srác kezét, hogy az ne férjen hozzá a melltartójához.
- Rendben! Ahogy gondolod, te tudod! - majd kelletlenül leszállt a lányról és hagyta, hogy visszavegye a pólóját, ezután pedig fölállt és kiment a szobából.
Aki az ablaknál állt és éppen beletúrt a hajába, amikor Jadi mögé állt és átölelte.
- Ne haragudj! - súgta a fiú fülébe.
- Nem dehogy... elmegyek lezuhanyozok.
- oké! Kérsz egy teát?
- Igen, köszi az jól esne!
Bement a hálószobába és a számítógéphez vette az irányt, azon bejelentkezett az msn-jébe, majd eltűnt a fürdőszoba ajtó mögött és vett egy jeges zuhanyt, hogy valamennyire lehiggadjon. Csak azután ült le a gép elé.
Eközben Lauri lakásának is nyílt az ajtaja. Lintu a lakásban nagy hevében több helyet is talált Lilinek. Először csak a kanapén nyalta-falta, majd eljutottak a zongoráig, ami kissé hangosnak bizonyult, ezért elindultak a hálószoba felé. De útközben, annyira egymásba voltak feledkezve, hogy megbotlottak és beestek az erkélyre. Nem ütötték meg magukat, csak nekiestek a korlátnak, és ott folytatták egymás vetkőztetését. A szomszéd kislány, aki napjának nagy részét Lauri kukkolásával töltötte, a megrázkódtatástól, hogy imádottját egy másik csajjal látja igen intim helyzetben, hangosan felsikoltott.
- Úristen, mi volt ez!! - kiálltott fel Lila.
- Fogalmam sincs, de nem is érdekel! - mondta Lintu, majd ott folytatta, ahol az előbb abbahagyta.
- Menjünk be, jó? - mondta kérlelve Líz.
- Hát, ha neked ott jobb! - majd felkapta barátnőjét és a szobája felé vitte. Ott ledobta az ágyra.
De közben Líz-t az erkélyen történtek elkedvetlenítették, és már nem akarta annyira a dolgot, mint az előbb.
- Lauri, nincs kedvem! Légyszíves értsd meg! - mondta, és megpróbált leszálni az ágyról, ám Lau nem engedte.
- Ne aggódj, majd nemsokára lesz hozzá kedved! - és már le is vette a pólóját.
- Nem hiszem... Légyszi ne csináld... - ezt Lil már olyan hangon mondta, hogy Lintu azonnal felkapta a fejét, és visszavonulót fújt.
- Bocsánat... Persze... Megértem - kedvetlenedett el.
Lil odaült mellé és adott neki egy puszit, hogy jelezze emiatt semmi se változott közöttük.
- Kimegyek a mosdóba! Egy pillanat!
- Menj csak! - mondta Lau, és elterült az ágyon, de ekkor meghallotta a hangot, amely azt jelezte, hogy msn-en bejelentkezett valaki.
- Ó, elfeljtettem délután kikapcsolni! - rápillantott a képernyőre és elkerekedett a szeme. - Aki?
Gyorsan odaült a gép elé, és abból, hogy Aki ilyenkor van fönt msn-en, arra következtetett, hogy neki sem jött össze. Mikor üzenetet írt neki kis ideig senki se válaszolt, de aztán csak jött válasz és mint kiderült, bizony Aki is hoppon maradt. 5 perc múlva Líz kijött a mosdóból.
- Mit csinálsz? - érdeklődőtt.
- Épp Akival msnezek, mert, mint kiderült neki se volt ma valami mozgalmas estéje... - mondta. - Ti egyébként nem vagytok Jadával véletlenül testvérek, mert amilyen egyformán és hatásosan tudjátok lerázni a pasikat, az kész csoda.
- Nem nyugi... Mi nem vagyunk tesók! - vigyorgott Lil, majd odament Lauhoz, és odaült az ölébe.
- Remélem nem haragszol rám az előbbi miatt...
- Nem dehogy... - mondta, majd megcsókolta a lányt.
Közben Aki egy kissé lenyugodott a zuhany miatt. A gép előtt ült, amikor Jad belépett a szobába két bögre teával a kezében.
- Parancsoljon úram a tea, amit rendelt! - mondta tréfásan.
- Ó, csodás... De én a teát nem szoktam csak úgy magában inni.
- Tényleg? Mit kérsz bele? - kérdezte JD.
- Téged... - mondta vigyorogva Aki, majd megcsókolta és átölelte a lányt.
- Hát nem is tudom... Az a bögre nekem kicsi lenne... - ezen mindketten felnevettek.
- Jaj de kár...
Aki visszaült a gép elé, Jada pedig felült az asztal szélére és figyelte, hogy miről beszél a két fiú. A másik házban közben, Lili a gép helyett inkább a szobát figyelte. Szépen be volt rendezve, de azért le se lehetett tagadni, hogy férfi hálószoba. Az egyik sarokban lévő polcra egy rakás társasjáték volt bedobálva, de csak porfógónak, ugyanis látszott rajtuk, hogy nem sűrűn nyúltak hozzájuk. Lilnek nagyon felkeltette a figyelmét az egyik doboz. Föl is állt, hogy megnézze mi az.
- Te jó ég! Twister!!! Egek, de rég játszottam ilyennel!
- Nem csak te... Már nem is tudom, mikor vettem azt elő utoljára.
- Tudod mit... - mondta Lila, miközben eszébe jutott valami. - Mit szólnál hozzá ha játszanánk egy kicsit?
- Twisterrel? De azt nem jó ketten, legalább három vagy négy ember kell hozzá, hogy izgalmas legyen.
- Igaz... De várj csak... Hívjuk át Akiékat! Szerintem örülnének neki.
- Oké, ez remek ötlet - és már vissza is fordult a monitor felé.
Kb 20 perc múlva csöngettek. Amikor Lau ajtót nyitott, Aki rontott be:
- Kezdődjék a Twisterparty!!! - rikkantotta.
- Oké... De mi tartott ilyen sokáig? 5 perc alatt ide lehet érni a lakásodból.
- Igen tudom...
- Hát ideértünk volna annyi idő alatt is, csak volt némi próblémánk az ajtó bezárásával. - mondta vigyorogva JD, miközben megölelte Lilt.
- Miféle próbléma? - kérdezte Lil.
- Khmmmm... Szerintem ezt most hagyjuk! - terelte a szót Aki.
- Hát jó... Na akkor kezdjük? A szabályokat ugye ismeritek?
- Igen persze.
- Na akkor tegyétek le a kabátot. Mi közben felállítottuk a pályát. És beiktattunk pár új szabályt! - mondta Lintu. - Nos elöszőr is: akinek leér valamilyen testrésze, az természetesen kiesik, de pluszba le is kell hajtania egy pohár piát, és mivel mindenki csak egyszer eshet ki, és úgy elég kevés pia fogyna, mindenki aki a pirosra lép annak is inni kell. És a nyertes kap valamilyen jutalmat.
- Igazán és mit?
- Hát, azt még nem döntöttük el, de majd játék közben. - mondta Lil. Majd Laurira pillantott. - Habár én már tudom, hogy Lau mit kap tőlem, ha ő nyer.
- És mit?
- Az maradjon egyenlőre az én titkom.
Már épp kezdték volna a játékot, amikor kiderült hogy a pörgető el van törve. Amíg a fiúk elmentek, hogy megjavítsák, addig a lányok megbeszélték, hogy mit adjanak a fiúknak, ha ők nyernek. Lil ötlete Jadának is roppantul tetszett. De mivel jól tudták magukról, hogy profin twistereznek, és így a fiúknak esélyük sincs, inkább a vígaszdíjon gondolkodtak.
- Na már itt is vagyunk! - jelentek meg a fiúk. - Nos csajok kezdhetjük is.
Legelőszőr Jada pörgetett. Jobb láb piros.
- Na úgy látszik Jada nagyon jól kezdi. - mondta Lau, majd odaadott a lánynak, egy kis pohár vodkát, amit a lány egy hajtásra kiivott.
Ezután Lil következett, majd Aki, és végül Lauri. A játék nagyon jól kezdődőtt, és a pörgető is gyakran mutatott a pirosra úgyhogy, a hangulat is fokozódott. Legelőször Laurinak ért le a térde, úgyhogy sajnos ki kellett szállnia.
- Jaj, de kár... Ne szomorkodj, majd legközelebb! - vigasztalta Lil, de többre nem futotta a levegőjéből, mert egy elég kényelmetlen helyzetben volt.
- Remélem... - válaszolt Lau, majd lehajtotta egy jóval nagyobb pohár vodkát, mint ahogy az elő volt írva, majd leült a földre, és kezébe vette a pörgetőt.
Pár percel később megszólalt Aki:
- Szerintem adjátok föl csajok, engem úgysem tudtok legyőzni!
- Biztos vagy benne? Pedig én akármelyik pillanatban el tudnám intézni, hogy veszíts! - vigyorgott Jad.
- Igazán? És hogy?
- Csak figyelj! - azzal Lil lábai között áthajolva, nyomott egy puszit Aki nyakára.
Aki ezen úgy meglepődőtt, és úgy tetszett neki, hogy azonnal összeesett. Miközben mind a négyen hangosan nevettek, Aki a vodkája társaságában leült Lintu mellé. A játék folytatódott tovább. Pár perc múlva Aki megszólalt.
- Tudod Lau, szerintem nekünk be sem kellett volna állnunk, a lányokat nézni twisterezés közben sokkal nagyobb élvezet, mint játszani.
- Tudod Aki, ebben teljesen igazad van!
- Látom tetszik nektek a szitu, de inkább pörgessetek!
A fiúk egyből a tábla fölé hajoltak, és úgy tettek, mintha pörgetnének, de ami azt illeti már elég rég óta nem pörgettek, csak mondták azokat a helyeket, ahova szeretnék hogy lányok lépjenek. És ebből néha igazán szokatlan helyzetek keveredtek ki.
- Na, amíg a lányok kibogozzák a végtagjaikat, addig szerintem meséld már el, hogy miért késtetek ilyen sokat? - vetette fel a témát Lau, miközben töltögette a poharakba a piát, mert gondoskodtak ám arról, hogy a csajoknak sokszor kelljen pirosra lépni.
- Hát az nagyon hosszú story.
- Hát, akkor kezdj is bele!
Aki szépen fogta, és elmesélte a történetet.
- Micsoda, betörtél magadhoz???? - kiálltott fel elkerekedő szemmel Lintu.
Ezen a lányok szinte teljesen egyszerre kezdtek el röhögni, és pillanatokon belül már a földön fetrengtek, és legalább 5 percig abba sem tudták hagyni.
- Hát, tulajdonképpen lehet így is értelmezni... - felelte vigyorogva Aki miközben felsegítette Jadit a földről, mert szegény a röhögéstől még lábra sem tudott állni. - Jól vagy?
- Igen persze! - felelte JD vigyorogva.
- Hát amint látom... - kezdte Lau, de neki nem sikerült talpra állítani Lilt, ugyanis a lány megfogta a segítségre kinyújtott kezét, és lerántotta szegényt a földre maga mellé. Lau ezért bosszúból átkarolta, és alaposan megcsiklandozta.
- Jaj ne! Légyszi hagyd abba!
- Oké!! - mondta, majd megcsókolta a lányt. - Nos, azt akartam mondani, hogy amint látom két győztesünk van.
- Valóban!! És mit nyertünk? - csillant fel Jadi szeme.
- Hát pillanatnyilag azt, hogy hazakísérünk titeket, ugyanis mindjárt hajnali öt. Aztán majd holnap még meglátjuk, hogy jók lesztek-e!
- Azok leszünk megigérjük! - mondta Jad és Lil egyszerre, az utobbi még mindig a földről.
- Hát jó, akkor indulás.
A két pár felvette a kabátját és már el is indultak. A lakást úgy hagyták, ahogy volt, mert Lintu azt mondta, hogy majd holnap ő összepakol, mert már van gyakorlata a bulik utáni takarításban. Mikor odaértek a csajok lakásához, a lányok csak egy gyengéd puszival búcsúztak, tudva, hogy ettől a pasik megőrülnek, és izgatottan várják majd a viszontlátást.
Másnap reggel a lányok még feltápászkodni is alig tudtak, és az iskolába sem tudtak figyelni, Jada még ráadásul egy tanárral is elég durván összeveszett. Így aztán mindketten fellélegeztek, amikor vége lett az utolsó előadásuknak is. Boldogan mentek ki az iskolából, és a bejáratnál hatalmas meglepetés érte őket.
- Sziasztok!! - köszönt rájuk Aki és Lauri a bejáratnál.
- Sziasztok! - kiálltottak fel a lányok a meglepetéstől, és a fiúk nyakába ugrottak.
- Hát ti mit kerestek itt? - kérdezte meglepetten Jad.
- Megmondtuk, hogy kaptok valamit ha jók lesztek, és azt kaptátok hogy elétek jöttünk! - mondta mosolyogva Aki.
- De honnan tudtátok, hogy a Helsingin yliopisto-re (Helsinki egyetemre) járunk? - kérdezte Lili.
- Jada mondta még tegnap valamikor. - válaszolt Aki.
- Na de ez most nem lényeges, induljunk! - vette át a szót Lintu.
- És hova megyünk?
- Az legyen meglepetés.
A két pár elindult, és miközben mentek vettek pár finomságot, hogy ne legyenek éhesek. Hamarosan fény derült arra, hogy hova mennek. A katedrálisnál kötöttek ki, és ott leültek a hatalmas fehér lépcsőre napozni egy keveset.
- Jaj, ez milyen kellemes... - mondta elégedetten Lil, miközben nekidőlt Lau lábának.
- Hát, az előző napi kemény bulik után jól esik ez a kis pihenés. - mosolygott JD.
- Reméltük, hogy tetszeni fog nektek! - mondta Aki, akinek a feje Jad ölében volt.
- Tényleg, még meg se kaptátok tőlünk is vigaszdíjatokat.
- Van vigaszdíj?
- Bizonyám! - mosolygott Lil. - Méghozzá az, hogy ma este bizony meghívunk titeket hozzánk vacsorára. És ami a legjobb mi fogunk főzni...
- Jaj ez nagyszerű... Habár ha ti főztök akkor meg kéne gondolnunk a dolgot... - viccelődőtt Lauri.
- De vicces kedvedben vagy! De hidd el, ha egyszer megkostóljátok a magyar konyhát, bizony nem fogtok többet mást enni.
- Reméljük... - mondta Lau, majd megcsókolta Lilt.
Az idő igy nagyon kellemesen telt, ám sajnos a fiúknak hamarosan vissza kellett menniük, mert hamarabb jöttek el a stúdióból, hogy a lányok elé jöjjenek, és megigérték Eeroéknak, hogy még visszmennek. Mivel siettek, egy rövid búcsúzkodás után már el is tűntek.
- Akkor irány megvenni a hozzávalókat! - mondta Líz.
- Menjünk! - mondta jókedvűen Jadi. - Olyan aranyosak voltak, hogy eljöttek elénk.
- Igen, szerintem is! Nem is lehetett volna kitalálni jobb meglepetést!
A boltig másról sem folyt a szó, mint Lauriék dicsőítéséről. A vásárlást viszonylag hamar elintézték. Eredetileg több időt szántak volna rá. Ahhoz képest, hogy nem túl könnyű Helsinkiben magyar ételhez alapanyagot kapni, sikerült mindent beszerezniük. Hazaérve kipakoltak a táskákból, majd előkészítettek mindent, ami a vacsorához szükséges lehet. Ezután megterítettek, majd még saját magukra is maradt bőven idő, de természetesen kevésnek bizonyult. Erre akkor jöttek rá, amikor meghalloták a csengőt.
- Úristen! - kiálltott fel Lila. - Nem mondod komolyan, hogy így elment az idő!?
- De bizony! - mondta Jad az órájára pillantva. - Milyen pontosak. Most is egy teljesen új tulajdonságot tudtunk meg róluk.
- Nyiss te ajtót, légyszí! Én még sehogysem állok!
- Persze, megyek! - azzal elindult, hogy betessékelje a fiúkat.
Az ajtó kitárult, de csak a szomszéd néni volt.
- Oh, csókolom! - mondta elkeseredetten.
- Szervusz kedvesem! Csak azért kereslek, hogy elmondjam, jövö héten lakógyűlés lesz. Persze nem kötelező jönni...
- Igen, köszönjük, nagyon kedves tetszik lenni!
- Mindjárt megyek! - kiabált ki Lili.
- Ráérsz! Csak Erja néni az! - szólt vissza, majd újra a nénihez - Köszönjük, még meglátjuk, hogy mennyit kell tanulnunk!
- Ha gondolod elmesélem nektek, hogy miről lesz szó! - ajálkozott.
- Hááát... elnézést, de most vendégeket várunk... - kezdte és vigyorogva folytatta - és már itt is vannak!
- Jól van aranyom! Szervusz!
- Köszönöm! Csókolom!
- Sziasztok! Szia Lauri! - adtak egymásnak szokás szerint 3 puszit.
- Szia! - mosolygott - Líz?
- Mindjárt jön! Csak még készülődik.
- Szia Hattu!
- Szia picim! - üdvözölte aztán csókkal a barátnőjét. - De jól nézel ki!
- Jaj ne! Elpirulok! - nevetett Jada.
- Üljetek addig le! Szólok Lilának, szerintem még mindig azt hiszi, hogy a néni van itt!
Bement a szobába, ahol barátnője még két póló közül válogatott.
- Szerinted melyik legyen?
- Az amelyik előbb rád megy, mert szegény Lau már nagyon vár.
- Már itt vannak? Miért nem szóltál? - majd elvetve a póló kérdést, magára kapta az egyiket és JD-vel együtt kiment a srácokhoz.
- Szia Aki!
- Szia Lili! - köszöntötték egymást barátian, mint Jada és Lau.
- Megérte várni rád! - vigyorgott Lauri, és megcsókolta Lilt.
- Köszönöm szépen! - vigyorgott.
- Hoztunk egy kis kiegészítőt a vacsorához! Bort akartunk, de mivel nem tudtuk a menüt kénytelenek voltunk töményet hozni, mert az mindenhez jó! - adta át Lauri.
- Hát a vacsorára még várnotok kell, mert elszámítottuk magunkat... - kezdte Jada.
- Remélem el tudjátok magatokat foglalni egy fél órára, amíg előkészítjük a vacsit, aztán mi is csatlakozunk hozzátok. - tette hozzá Liliána.
- Persze! Megleszünk!
- Valahogy, nehezen, de meg! - vigyorgott Aki.
- Látom jó kedved van! - ölelte át Jad.
- Hát igen, jó társaságban!
- Na, fél óra és itt vagyunk!
Amíg a lányok a konyhában sürögtek-forogtak, addig a fiúk bekapcsolták a TV-t és a lányok által külön a  számukra beszerzett sört itták. A vacsora a sütőbe került és Liliék visszamentek a barátaikhoz.
- Itt is vagyunk! - mondta Líz és Lau ölébe ült.
- Mit néztek? - kérdezte Jada fejét Aki vállára hajtva.
- Valami szennyműsor megy!
- Jééé, mindjárt ti lesztek benne! - fedezte fel Lili vigyorogva.
- De jó, hú nézzük! - örvendezettt Lili is és kérlelte barátját, aki már épp ki akarta kapcsolni a készüléket.
- Jaj, ne! - mondták egyszerre Akiék.
- Nem akarhatjátok látni, itt vagyunk mi nektek teljes valónkban! - jegyezte meg Lauri.
- De látni akarjuk! És ne is próbáljatok meg lebeszélni róla minket! Nagyon akaratosak vagyunk!
A fiúk beletörődtek sorsukba, majd nem sokára el is kezdődött a riport, amiben azt találgatták, hogy a The Rasmus miért mondta le az összes televízióban való szereplését. Szegény Pauli és Eero voltak azok, akik cáfolták két barátjukért a róluk keringő pletykákat. Már vagy 5 perce ment a riport, a fiúk egyre nehezebben viselték, a lányok simogatásával próbálták elterelni figyelmüket.
- Lintu, légyszí legalább most ne dohányozz! - kérte Aki haverját, aki mint Lauri szobatársa a turnék alatt, így jól ismeri haverjának ezt a rossz szokását és gyakran kéri napi adagjának a csökkentésére.
- Hagyjál már! Most nem is gyújtottam rá! De akkor mi ez a szag?
Lili felkapta a fejét.
- Jada a kaja odaégett!
Erre mind a négyen a konyhába szaladtak. A sütőben kigyulladta az étel, de a fiúk a lélekjelenlétének köszönhetően sikerült a tüzet hamar eloltaniuk egy konyharuhával.
- Hát a vacsorának lőttek! - nézett a lányokra vigyorogva Aki.
- Márpedig mi éshesek vagyunk, úgyhogy vendégeink vagytok a közelben lévő Thai gyorsétteremben! - mondta Lauri nevetve.
- Azt hiszem ez lesz a legjobb megoldás! - mondta Lili, már ő is mosolygott.
- Az biztos! Ott legalább nincs meg annak a veszélye, hogy felgyújtunk valamit! - tette hozzá JD feltűnő jókedvvel.
Pár perc múlva elindultak arra a helyre, amit a fiúk választottak. Rendeltek és elindultak egy üres asztalhoz leülni. A vacsora alatt a fiúk meséltek érdekes történeteket, így mindenkinek hamar jó kedve lett.
- És ez még semmi! - folytatta Lauri. - Egyszer Pauli kicserélte az ásványvizeinket vodkára! Képzelhetitek, hogy meg volt alapozva a koncert hangulata...
- Hát, titeket ismerve! - ezen mind nevettek.
- Hát azért Lintu, azt el kell ismerni, hogy te sem vagy ám kispályás! - vette át a szót Aki. - Egyszer halottnak tettette magát! Mondjuk így utólag már nem olyan durva, de akkor...
- Komolyan? - nézett rá Lili.
- Aha, de azóta már megbántam! Akkor most elmeséljük nektek a legdurvábbat! Eero bosszúja Pauli ellen....
- Húúúú, Pauli megviccelte Eerót valamivel.
- Amire Eero válasza az volt, hogy Pauli erősítőn hagyott sörét kicserélte a...
- A mire???? - kérdezték a csajok egyszerre.
- A vizeletére!
- Nem mondod komolyan?
- De és erre Pauli az egészet Eero fejére öntötte a koncert kellős közepén.
A lányok szeme elkerekedett,majd mind a négyen jót nevettek ezen a rövid kis anekdotán.
- Későre jár, ideje lenne hazafelé indulnunk! - mondta Lauri.
- Máris? Annyira jó veletek!
- De én még nem akarok! - mondta elkeseredetten Lil.
- Azt hiszem Lintu el kellene mondanunk nekik!- nézett haverjára Aki.
- Mit? - kapta fel a fejét JD.
- Hát azt ugye tudjátok, hogy a tv szerepléseket lemondtuk... De a koncerteket... - kezdte mondani Lintu.
- Úgyhogy nekünk sajnos holnap el kell utaznunk koncertezni... - mondta szomorúan Aki.
- Micsoda??? - kérdezte egyszerre a két lány.
- Az nem lehet!- fakadt ki Jada.
- De sajnos... - mondta Aki és bocsánatkérően nézett a barátnőjére.
- És... messze mentek? - kérdezte félszegen Líz.
- És meddig? - tette hozzá a legfontosabbat Jadi.
- Hááát... Nem megyünk messze, csak néhány közeli városba... - mondta szomorúan Lau. - És két hétig.
- Két hétig... - mondták a lányok, és könnyek gyültek a szemükbe már attól a gondolattól is, hogy ilyen sokáig nem látják a fiúkat.
- Ne szomorkodjatok annyira...lehetne rosszabb is!
- Az idén nem válaltunk sok fesztivált! Ha még azok is lennének, akkor biztos nem csak ennyi lenne!
- De ez az idő is nagyon hosszú... Hiányozni fogtok... - fakadt sírva Jadi, majd Aki nyakába vetette magát.
- Jaj, nem kell sírni! Egyik hétvégén el is jöhettek minket megnézni!
- El is megyünk, az biztos... De akkor is... - és mostmár Lil se tudta visszatartani a könnyeit.
- És lesz nálunk telefon, meg laptop! Mindennap beszélhetünk, és így gyorsabban múlik az idő!
- Oké, megpróbáljuk majd valahogy kibírni... Végülis ha tavaly fogadásból 4 hónapot kibírtunk pia és buli nélkül, ez is menni fog... - mosolyodott el Líz.
- Hát ehhez képest az kis feladat volt! - duzzogott Jad.
- Kérlek ne légy szomorú! - próbálta vigasztalni Aki. - Ha hazajövök megígérem kárpótollak valahogy!
- Biztos?
- Persze! - mosolygott barátnőjére halvány mosolyszerűséget csalva Jada arcára is.
- Akkor jó. - mondta JD, majd letörölte könnyeit.
- És nyugodjatok meg, jövő hétvégén fogjuk tartani a legnagyobb koncertet, és azon ott lehettek! - mosolygott a lányokra Lauri.
- És utána nem tűntök el, mint a legutóbbi bulin, ugye? - kérdezte Lil.
- Persze, hogy nem! Soha nem maradhattok ezentúl buliban egyedül, mindig a közelünkben kell lennetek! - biztosította Lintu kedvesét.
- Ezt örömmel hallom... - nevette el magát Lil.
- Szerintem mostmár tényleg indulnunk kéne, mert holnap korán reggel indulunk... - mondta kelletlenül Aki.
- De természetesen hazakísérünk benneteket! - mondta Lauri.
A két pár felállt az asztaltól, és elindultak a lányok lakása felé. A lányok próbáltak minél lassabban menni, hogy kihasználják az időt, de a fiúk kivételesen erre nem voltak kaphatóak. Mikor odaértek az ajtó elé, a lányok nem nagyon akartak bemenni. Mikor a fiúk megunták, a még egy utolsó csókot, és még csak pár percet mondatokat, végül szelíden bettessékelték a lányokat az ajtón, és szomorúan elindultak a lakásuk felé.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...