Cuki muki cukor falat

- Nem lehet igaz, hogy el kell menniük! - fakadt ki Jada, immár a lakásban.
- De, sajnos igaz! - mondta Liliána. - Ez a kezdetektől benne volt pakliban, de igazából egyikünk sem gondolt bele!
- Akkor sem bírom elhinni! Máris! Ez annyira rossz!
- Szerintem is! Nagyon nehéz lesz mind a négyünknek!
A lányok hamar lefeküdtek aludni, de az álom nem jött gyorsan a szemükre. Sokáig forgolódtak az ágyukban, gondolkodva, és csak nagy sokára sikerült elaludniuk.
Lili reggel korán kelt fel, hogy sikerüljön beszélnie Paulival telefonon. A beszélgetés után gyorsan keltette Jadit is.
- JD kelj fel! Naaa! Kelj már fel!
- Jaj, hagyjál légyszíves! Nincs valami jókedvem! - majd a fejére húzta azt a kabátot, amit Aki adott rá tegnap, hogy ne fázzon és véletlenül nála maradt, s amit azért tartott magánál az éjjel, hogy tudjon aludni.
- Jó, akkor egyedül megyek! Majd találkozunk a suliban!
- Hova mész? - emelte fel a fejét Jad.
- Megtudtam, hogy honnan indulnak Lauék! - mondta mosolyogva.
Erre Jada is kiugrott az ágyból és 10 percen belül már útnak is indultak.
Amikor megérkeztek az indulás helyére a fiúk a busz előtt álltak, és a többiekkel beszélgettek. Igencsak meglepődtek, amikor meglátták barátnőiket. Pauli rájuk mosolygott, majd folytatta a beszélgetést barátnőjével, Eeroval és annak feleségével, akik szintén búcsúzkodni voltak ott. Aki és Lauri a lányok elé mentek, majd forrón megölelték őket.
- Honnan tudtátok? - kérdezték kórusban.
- Felhívtam Paulit, hogy honnan indultok! - felelte Lila.
- Akkor már értem... Szóval ezért vigyorgott Pauli egész reggel! - nevetett Aki. - Tudta, hogy jönni fogtok.
A két pár különválva folytatta a beszélgetést.
- Jó, hogy itt vagy! - mosolygott Aki.
- Igen, de mégsem akartad, hogy itt legyek!
- Tudom, mert így sokkal nehezebb elmenni!
- Dehogyis! Inkább gondolj arra, hogy most is itt vagyok, és akkor is itt leszek, amikor visszajössz! - mosolygott a fiúra.
- Igazad van! - mosolygott könnyfátyolos szemekkel Jadára.
- És különben is, ha nem jövök ki, akkor mikor kaptad volna vissza a kabátod...
- Maradjon csak nálad... Máskor örülnék neki ha levennéd... - pillantott a lányon lévő kabátra. - ...de most maradjon csak nálad, majd ha visszajöttem, akkor visszaadod.
Lilának és Laurinak sem volt könnyű a válás pillanata. Sokáig csak csendben sétáltak a parkolóban.
- Annyira nehéz! - mondta végül Lil, miközben egy könnycsepp gördült le arcán.
- Gondolj arra, hogy csak röpke 2 hét! - biztatta Lintu. - Meglátod, olyan lesz, amikor visszajövök, mintha tegnap mentem volna el.
- Ez nekem nem olyan egyszerű! - szólt közbe a lány.
- Ráadásul találkozunk is közben! - folytatta. - És megígérem mindennap hívlak, írok smst, e-mailt, msn, skype, amit akarsz!
- Jó, ez fog éltetni, hogy mikor beszélünk végre! - az előző ígéretével sikerült mosolyt csalni a lány arcára.
Odasétáltak Akiékhoz, majd mind a négyen a buszhoz a többiekhez. Itt egy gyors bemutatás történt, hogy a lányok megismerkedjenek Pauli barátnőjével és Eero feleségével, hiszen ők is mennek majd a koncertre. A négy lány már az első pillanattól fogva nagyon jól kijött egymással.
- De mostmár aztán igazán menjetek! - indítványozta Aki. - Ha most nem mentek, akkor rosszabb lesz!
Még egy utolsó csók és a lányok eltávolodtak a busztól, és elindultak az iskola felé.
Útközben a lányok eldöntötték, hogy a következő két hétben mintadiákká válnak. Igencsak meglepő volt a többiek számára a viselkedésük, hiszen az órákat ébren, csendben és jegyzetelve töltötték. Barátnőik érdeklődve kérdezték óra után tőlük, hogy mi történt.
- Mindössze annyi, hogy két hétre szinglik lettünk. - felelte Jada.
- Hogy-hogy? Két hétre?
- Igen a fiúk koncertezni mentek, ezért két hétre. - helyesbített Lili.
- Akkor buli van! - vigyorgott az egyik barátnőjük, de a mosoly hamar eltűnt az arcáról, amikor a lányok grimaszát látta. - Most mi a baj?
- Mi nem rajongunk ezért a helyzetért annyira, de szerencsére mindennap beszélhetünk és valószínűleg találkozunk is majd! - világosította fel őket Lil.
- De azért nem hagyjátok ki a szombati csajos bulinkat, ugye?
- Hát... de, kihagyjuk! - válaszolta JD.
- Ne! Ezt nem tehetitek! Csak csajok lesznek! Egy jó estét szervezünk magunknak.
Kérdően néztek egymásra Liliék.
- Mi legyen? Elmenjünk? - nézett Lila Jadára.
- Menjünk!!!!!
A lányok hétköznapjai szürkévé váltak. Betartva fogadalmukat sok időt fordítottak a tanulásra, így a részvétel elmaradt a lakógyűlésen. Napjaik nagy részét a suliban töltötték, majd délutánonként a parkban vagy a könyvtárban szívták magukba a tudást. Az egyetlen dolog ami valamelyest feldobta a napjukat a fiúkkal való kommunikáció volt. A csajos buli előtti este is hosszas telefonbeszélgetésre került sor. A lányok a telefonok csörgésekor már rég aludtak, de persze az ébredés nem tartott sokáig.
- Már azt hittem elfelejtettél! - kapta fel Jada ezzel a mondattal a telefont.
- Hát igen, én is gondolkodtam rajta, hogy téged hívjalak ma, vagy a másik barátnőmet! - nevetett Aki.
- Na szép! Másikat! - nevetett a lány is. - Hogy vagy?
- Húúú, egy picit fáradtan, nagyon jó volt a mai koncert! De inkább arról mesélj te hogy vagy!
- Velem nincs semmi különös! Tanulgatok, hogy előbb eljöjjön az este.
- Hamarosan találkozunk, engem ez éltet!
Hosszasan folytatták a beszélgetést, akárcsak Liláék.
- Szia Lau! Úgy vártam már, hogy mikor hívsz! Biztos fárasztó napod volt...
- Szia Líz! Á, nem annyira! Most végeztünk az aláírásokkal, és egyből hívtalak!
- Annyira kis cuki muki cukor falat vagy!
- Húha, ezt mivel érdemeltem ki? - nevetett Lintu.
- Mindennel!
- Na akkor, mit fogsz mondani rám, amikor vasárnap végre újra találkozunk?
- Ne aggódj! Lesz mit mondanom az tuti.
És a beszélgetés még hosszú ideig folytatódott. A fiúk végül megígérték, hogy következő este ismét beszélnek, majd szokásos hosszú búcsú után letették a készüléket.
Másnap reggel, mivel szombat volt Liliéknek nem kellett korán felkelniük. A napjuk a bulira való készülődéssel telt, ahova 8 óra után pár perccel meg is érkeztek.
- Sziasztok! - kiálltották kórusban a barátnők, amikor a két lány belépett az ajtón.
A buli kb. másfél óráig igazán jól telt, beszélgettek és iszogattak is közben. Egyszer csak megszólalt a csengő és ettől a többi lány valamiért izgatottá vált. Az ajtó kinyitása után Lila és Jada egyből megértette ennek az okát. Egyik barátnőjük bátyja érkezett a haverjaival. JD-ék teljesen elképedtek, hiszen nem ezt ígérték nekik. Ezek után próbáltak elbúcsúzni, de a barátnők nem hagyták, hogy elmenjenek. Próbáltak szépen meglenni ketten, de ez itt lehetetlen volt. A csajok kirekesztettnek érezték magukat, hiszen barátnőik már csak a fiúkkal foglalkoztak. Inkább csendben leültek az egyik sarokban és egymással beszélgettek. Egyszercsak észrevették, hogy két srác kitartóan őket bámulja.
- Jaj, könyörgöm, csak ide ne jöjjenek! - mondta Jada.
De sajnos a fiúk hamarosan felálltak és odasétáltak hozzájuk.
- Helló csajok! Mit búslakodtok itt egyedül? - kérdezte az egyik.
- Tulajdonképpen próbáljuk kivonni magunkat a buliból. Úgyhogy hiába is próbálkoztok. - felelte neki Lila egykedvűen, mert már igencsak elege volt a nyomulós pasikból.
- De mi azért mégiscsak próbálkoznánk! - mosolygott JD-re a másik srác. - Hozhatunk nektek inni valamit?
- Nem köszi... Tudjátok öt nap alatt ti vagytok a harmadikak, akik ránkakaszkodnak, és nekik sem sikerült meghatniuk minket, úgyhogy nektek sem fog összejönni. - válazsolta Jadi, majd kissé arrébb húzódott a mellé ülő pasi elől.
- Húha, látom kapósak vagytok, és ezek szerint nem csak nekünk akadt meg a szemünk rajtatok!
- Kár, hogy hiába akadt meg, ugyanis mindkettőnknek van barátja. - mondta Líz.
- Igazán? Én nem látom őket sehol...
- Még szép, hogy nem látod, mert csak csajok voltak itt, egészen addig míg ti és a barátaitok be nem állítottatok. Mégis hogy lennének itt?
- Hát, mivel nincsenek itt, akkor meg semmi akadálya, hogy meghívjunk titeket egy italra!
- Jaj, könyörgöm... - fakadt ki végül JD. - Mégis hány nyelven mondjuk el nektek, hogy kopjatok le? Megmondtuk, hogy eszünk ágában sincs veletek inni semmit, és hogy vannak barátaink! A viszontlátásra!
A két fiú ezen annyira megsértődött, hogy egyből faképnél hagyták Liliéket.
- Ez kicsit durva volt, nem gondolod? - kérdezte Lil, csodálkozva azon, hogy Jada milyen mérges lett.
- Dehát ha egyszer nem akartak lekopni!
- Ők legalább helyesek voltak... Nem úgy mint az a kettő a Tavastiában.
- Azért ne dícsérd túl őket... Láttam már náluk helyesebbet is! - mondta Jad, miközben Akira gondolt.
- Igazad van! - mondta Lil, akinek szintén koncertező barátja jutott az eszébe.
- Szerintem induljunk! Egy percig sem akarok tovább itt maradni!
A lányok rögtön a kijárat felé indultak, és a barátnőik kiabálásával mit sem törődve, elhagyták az épületet, és egyből hazafelé vették az irányt. Amikor végre a lakásban voltak megkönnyebülten dőltek hátra a kanapén. Jadi egyszercsak sms-t kapott.
"Szia! Épp végeztünk a koncerttel! Ha van kedvetek webkamerán át beszélhetünk! Én a te Hattud és Lauri!"
A két lány azonnal a számítógéphez ment, és bekapcsolták azt. Nagyon boldogok voltak amikor, igaz csak webkamerán át, újra láthatták egymást.
- Sziasztok! - köszöntek.
- Látom nélkülünk is feltaláljátok magatokat... - mondta Aki. - Amint látom buliban voltatok.
- Nyugi, csak csajos buli volt! - mondta mosolyogva Jada.
- Igazán? - kérdezte sejtelmesen Lauri. - Hátha nem tudnátok nekem is van egy nővérem, úgyhogy tudom én azt, hogy hogyan zajlanak ezek a csajos bulik!
- Nyugi, semmi sem történt! - nyugtatta Lil. - Ugyan két pasi ránk szállt, de mi azonnal leszereltük őket!
- Tudtam... - szólt közbe Aki.
- Mit?
- Hogy titeket nem lehet egyedül hagyni egy buliban sem, mert azonnal bajt csináltok... vagy kikezdenek veletek.
- De nyugi, tényleg nem történt semmi... Hiszen megígértük nektek! - mosolygott a fiúkra JD.
- Ez igaz! - nyugodtak meg a srácok.
- Na izgultok a holnapi koncert miatt? - kérdezte Lauri.
- Aha, nagyon... Már alig várjuk! - mondta Lil, majd küldött egy puszit a kamera felé, amit Lauri nagy vigyorogva fogadott.
Sajnos nem beszélgethettek túl hosszan, mert a fiúknak tovább kellett utazniuk a következő helyszínre, úgyhogy hamar elbúcsúztak a lányoktól, majd kikapcsolták a gépet. A lányok elindultak aludni.
Másnap reggel boldogan pattantak ki az ágyból, és villámgyorsan elkészültek. Siettek a helyszínre, ahonnan Eero feleségével és Pauli barátnőjével együtt indultak a fiúk után.
- Sziasztok! - köszöntötték egymást a lányok.
- Látom, hogy izgultok. - mondta kedvesen Eero neje.
- Hát eléggé. - valotta be Jada.
- Nyugi, előbb-utóbb megszokjátok! - bíztatta őket Pauli párja. - Én is átvészeltem már rengeteg külföldi turnét, és bizony az elején a legrosszab, de pár hónap után már könyebb lesz.
- A próféta szóljon belőled!
A lányok útnak indultak. Eero felesége vezetett, és Liliék nagyon kellemesen elvoltak a hátsó ülésen. Beszélgettek, habár alig jött belőlük a szó, hiszen annyira izgultak,  mint két 5 éves, akik először utaznak a Mikuláshoz. Épp mind a négyen egy vicces storyn nevettek, amikor megérkeztek a szálloda elé. Fogták a bőröndöket és indultak bejelentkezni. A szállodaszobájukat elfoglalták, majd egy kis időt töltöttek még el az épület halljában, ahova a srácok eléjük küldtek valakit, aki a helyszínre kíséri őket. Mikor odaértek nagyon izgatottak lettek. Figyelték a bejárat előtt ácsorgó rajongókat, és magukban elmosolyodtak a gondolaton hogy ők is hány koncerten voltak ott már órákkal a kapunyitás előtt, hogy jó helyet szerezzenek. De ma más volt a helyzet! Ezúttal ők voltak azok, akik a rajongók irigykedése közepette be lettek vezetve a backstagebe.
Mikor beértek, ott gyorsan odament hozzájuk valaki.
- A banda tagjai kértek meg, hogy szóljak önöknek, hogy még egy kis ideig interjút kell adniuk, de megvárhatják őket az öltözőben.
A lányok illedelmesen megköszönték, és követték az illetőt a fiúk öltözője felé. Ez tűnt életük leghosszabb várakozásának, annak ellenére, hogy röpke háromnegyed óra után ismét barátaik előtt álltak. Lil azonnal mosolyogni kezdett amint Laut végre meglátta. Képeken már rengetegszer látta hollótollakkal a hajában, de személyesen még nem. Nagyon tetszett neki barátja hajviselete. Jada kislányos örömében egyből Hattu nyakába ugrott. Líz is egyből barátjához futott, és megölelte őt.
- Jaj, annyira jó megint látni! - örvendezett Lil.
- De hiszen tegnap is láttál... - vigyorgott Lintu.
- Tudom... de a webkamera nem ugyanaz!!
- Tudom én is! - mosolygott.
- Alig hiszem el, hogy végre megint itt vagy nekem élőben! - mondta Jada, miközben puszit nyomott Aki arcára.
- Pedig láthatod, még mindig én vagyok! - vigyorogva magához húzta JD-t és átölelte.
A fiúk úgy döntöttek hogy körbevezetik a lányokat a színfalak mögött.
- Nem jöttök ti is? - fordultak Pauliék felé.
- Kösz, de mi már annyi helyszínt láttunk, hogy ez nekünk már nem újdonság... De ti menjetek csak! - felelte Eero felesége.
A lányok egy rövid séta után, ahol szinte körbejártak mindent, elkísérték a fiúkat egy rövid hangpróbára. Itt megpróbáltak jól viselkedni, hogy minél gyorsabban menjen a munka, de ez valahogy mégsem jött nekik össze, hiszen nagyon érdekesnek találtak mindent. Aki meg akarta mutatni Jadának, hogy hogyan kell dobolni, de a lánynak nem ment valami jól. De most Jadát nem is izgatta ez annyira, olyan volt, mint Aki biliárdozáskor.
- Erősebben üsd meg! - mondta Aki, akinek feltett szándéka volt hogy legalább egy rendes ütemet megtanítson JD-nek.
- De nem akarom hogy fájjon a dobnak! - mondta a lány, amin Aki hatalmasat nevetett, és emiatt jó öt percre teljesen megállt a munka.
A többiek, amikor Aki elmesélte nekik, min nevet ilyen jóízűen, szintén a hasukat fogták a nevetéstől. Még akkor is ezen nevettek amikor odajött valaki, megérdeklődni hogy nincs-e valami baj. A négy fiú végül lenyugodott, és folytatták a próbát. Ezekután Jada inkább meghúzta magát a háttérben, ahol aztán Lila is csatlakozott hozzá, a Lautól lenyúlt akusztikus gitárral, amin néhány egyszerübb dallamot próbálgatva várták, hogy végre vége legyen a hangpróbának. Aztán mikor végre kikerült a kézből az összes hangszer, a lányok visszakísérték a fiúkat az öltözőbe, ahol gyorsan megkajáltak. Jobban mondva ez csak a fiúknak ment olyan gyorsan és csodálkozva nézték a lányokat, hogy még az étel felénél sem tartanak.
- Mindig is sejtettem Lauri, hogy anorexiásak a barátnőink, de hogy ennyire! - viccelődött Aki.
- Én is vettem észre, de nem is olyan nagy baj az, mert én még úgyis éhes vagyok! Szóval, ha nem bánod Líz... - vigyorgott Lintu.
- Rendben, megehettek mindent, de meg kell ígérnetek valamit!
- Na és mit? - kérdezte Lauri vigyorogva.
- Hogy hatalmas koncertet adtok ma, és utána nagy bulit csapunk!
- Ez meglesz! Sőt még meglepi is lesz, csak nektek, csak most! - tette hozzá Aki
- Igazán? - csillant fel Jadi szeme. - És mi lesz az?
- Majd meglátod csak légy türelmes!
- A türelem nem erényem... - mondta JD, majd odabújt barátjához és próbálkozott, hátha ki tud szedni belőle vmit.
De Aki hajthatatlan volt, így a lányok semmit se tudtak meg a meglepetésről. A koncertig hátralévő időt a koncerthelyszín környékén való sétálással készülték eltölteni.
- Javaslom a napszemüveg-sapka viselését! - mondta Lau a lányoknak.
- De hát miért? - kérdeztek vissza.
- A rajongók miatt... Addig jó amig nem ismernek titeket... - mondta Aki.
- Meg természetesen ha minket sem ismernek fel! - mondta Lauri.
- Mert ha felismernek akkor aztán vége a nyugalomnak.
- Jó, de ezzel van egy gond... Se napszemüveg se sapka nincs nálunk... - vázolta a helyzetet Líz.
- Ez gond? Nálunk egy múzeumra való van! - vigyorgott Lauri, majd a lányok elé pakolták a választékot.
- Parancsoljatok!
A lányok villámgyorsan választottak maguknak, majd mentek is Eeroék után, akik előbb indultak, mert ők ismerve a helyzetet már fel voltak készülve. A séta nagyon jól sikerült, és csupán egyszer ismerték fel őket, amit a fiúk egy gyors autogrammal megoldottak, majd már indultak is tovább. A séta után még bekísérték a lányok barátjaikat az öltözőbe, majd pár bíztató szó után magukra hagyták őket, és elindultak egy jó hely reményében a nézőtérre. Az szinte már teljesen megtelt, de azért sikerült maguknak helyet találni a második sorban. A koncert negyed óra múlva kezdődött. Természetesen előszőr a Dancer in the Dark első hangjai hangzottak fel, amelyre a fiúk mindig bevonultak. Amitől a tömeg hatalmas örömujjongásba tört ki, miközben a fiúk belecsapnak első számukba a Night after Nightba. A koncert természetesen fergeteges hangulatban zajlott, látszott a fiúkon, hogy ma különösen nagy örömmel játszanak.
- A következő számot egy számomra nagyon fontos és rendkívül különleges embernek ajánlanám! A kedvenced, NE FÉLJ, túl fogsz élni minden hosszabb időszakot! - vezette fel a következő számot Lauri.
És már bele is csaptak a fiúk a húrokba, illetve Aki persze a dobokba. Ezt hallva Lil teljesen elpirult, és rámosolygott Laurira aki éneklés közben őt figyelte. Lil Jadával együtt végig énekelte a számot, és talán mind közül ez sikerült a legjobban a koncerten. A szám után Aki egyszercsak felállt a dobok mögül, és elvette Lau mikrofonját, amin persze a közönség jót nevetett.
- Nem vagyok a szavak embere, mint már mondtam párszor, tehát íme  a meglepi: Still Standing!
- Ezt nem értem! - jegyezte meg egy 16 éves körüli lány, Jadáék mellett. - Ez vajon kinek szólhatott?
- Hát biztos nem neked... - jegyezte meg a barátnője, aki szemmel láthatólag nagyon unta a koncertet.
És miközben a közönség nagy része értetlenkedett, addig a fiúk mindent beleadtak a színpadon. A Still Standing még soha sem sikerült ilyen jól.
Ez a másfél óra nagyon gyorsan elröpült, olyan volt mintha még csak 10 perce izgultak volna a Dancer in the Darkból felhangzó kis részlet alatt.
És míg a koncert után a rajongók elindultak a backstage azon részére, ahol a fiúk majd autogrammot fognak osztani, addig a lányok egy kisebb bejáraton át a VIP kártyájuknak köszönhetően besurrantak. Itt annyi idejük volt csak a fiúknak számukra, hogy megköszönjék az elhangzott dicséreteket, majd indultak zuhanyozni és átöltözni, hogy minél előbb a rajongók rendelkezésére állhassanak-aztán természetesen pedig a barátnőikkel töltsék az estét.
Míg a fiúknak kézből kézbe adták a cd borítókat a rajongók, addig a lányok a koncertről beszélgettek.
- Elképesztően jó volt. Sokkal jobb mint az amelyiken Magyarországon voltunk! - mondta vigyorogva Jad.
- Vajon miért volt jobb? - kérdezte Lil.
- Hát ez nagyon nehéz kérdés! - válaszolta JD, majd ezen mindketten nagyot nevettek.
- Hogy tetszett a koncert lányok? - kérdezte Eero felesége, a koncert közben elszakadtak egymástól, így még nem volt lehetőségük szót váltani.
- Nem látszik rajtunk? - kérdezte mosolyogva Lila.
- Dehogynem! - nevetett Pauli barátnője.
A koncertről olyan jól elbeszélgettek a lányok, hogy csak úgy repült az idő. Míg végül csak beléptek a fiúk az ajtón, és mind a négyen nagyon boldogok voltak, hogy ezzel a koncerthez tartozó összes kötelező dolgot letudták, és végre jöhet a szórakozás. Mind  a nyolcan a város felé vették az irányt, hogy jól érezzék magukat a sikeres buli után.
Néhány perces séta után, megérkeztek egy kis csendes helyre, ahova mindig betérnek az itteni koncertjeik után. A csapos kitörő örömmel fogadta őket. Miután leültek egy asztalhoz, a csapos kihozta az italokat, majd megszólalt.
- Hát, ti srácok, megint új csajokkal vagytok?
Ezen a mondaton a lányok úgy meglepődtek, hogy majdnem a fiúk arcába köpték a piát.
- Micsoda??? - fordult JD azonnal Akihoz.
- Jaj, ne kapd fel a vizet... - próbálta nyugtatni.
- Hanem akkor mégis mit csináljak?
- Nyugodj le... Ez nem egészen így történt...
- Hanem? - vonta most kérdőre Lil Laut.
- Jaj, gyerekek, csak vicceletem! Ti ezt nem értitek? - szólt közbe a csapos.
- Csak vicc volt?? - csodálkozott a két lány.
- Igen... Úgyhogy csak nyugalom! - mondta nevetve a csapos, majd a fiúkhoz fordult. - Habár, ahogy elnéztem a reakcióikat, kinézik belőletek.
- Kösz, ez most biztatóan hangzott. - nyögte oda Lau.
- Tényleg kinézitek belőlünk? - kérdezte csodálkozva Aki.
- Jaj, ne haragudj!
- De két ilyen vonzó pasiból, ki lehet nézni ilyesmit! - nevetett Lil.
- Van benne valami! - vigyorgott Lau.
- Látom az egótok továbbra is a helyén van! - nevették el magukat a lányok.
- Azt soha sem cserélgetjük! - tette hozzá Aki.
- Nos, hogyha tényleg nem műveltetek ilyet, akkor megnyugodtam. - mondta JD, majd Akival folytatták azt, amit a csapos félbeszakított.
Mindenki jól összemelegedett a párjával, olyannyira, hogy észre sem vették milyen későre jár már.
- Ideje lenne visszamenni a szállodába! - indítványozta Eero.
- Akkor nincs mese, menni kell, ha Eero mondja! - sóhajtott Lauri.
- Ő a mi második apánk! - súgta Jadi fülébe Aki.
- Halottam ám! - jegyezte meg Eero mosollyal a száján.
Miután fizettek, elindultak a szálloda felé. Nem a legrövidebb útvonalon mentek, hanem kisebb mellékutcákon, mert mint sejtették néhány elszántabb rajongó még mindig a szálloda előtt ácsorgott, így kénytelenek voltak a hátsóajtón át bemenni.
Lauri és Aki kénytelenek voltak búcsút venni a lányoktól, hiszen ők külön szobában laktak, míg Eero a feleségével és Pauli a barátnőjével osztozott 1-1 szobán. A lányok bementek a szobájukba, majd azonnal lefekvéshez kezdtek készülődni. Egy darabig még a fiúknak is ez volt a terve. De a gondolatuk hamar változott.
- Ki volt az a hülye, aki így rendelt szállást?! - kérdezte felháborodva Aki.
- Hát, azt hiszem te mondtad, hogy jobb lesz, ha a múltkori este után nem rontunk rájuk. - jegyezte meg Lauri.
- Tényleg? - csodálkozott. - Akkor jó nagy barom voltam!
- Hát igen, ezt el kell ismernem! - vigyorgott a haverja.
- Kösz, nem vártam tőled mást!
- De már nem tudjuk visszacsinálni a dolgot. - mondta szomorúan Lauri.
- Dehogynem! - mondta vigyorogva Aki, miközben egy ötlet kezdett motoszkálni a fejében.
Aki ezt megosztotta jelenlegi szobatársával, és természetesen Launak nagyon tetszett, el is indultak hogy bekopogtassanak a lányokhoz. Liliék épp most akartak aludni menni, de ekkor kopogtattak. Jada meglepetten indult ajtót nyitni.
- Hát ti? - kérdezte kerekre tágult szemekkel Jad.
- Bemehetünk egy picit? - kérdezték.
- Persze, gyertek csak!
- Sziasztok! - köszönt nekik Lil. - Ti itt? Hogyhogy?
- Hát tudjátok.. van egy kis gond... - kezdte Lauri.
- Elvesztettük a macinkat... - vette át a szót Aki.
- És azért jöttünk, hogy megkérdezzük velünk aludnátok-e? - fejezte be Nalle a mondatot vigyorogva.
A két lánynak teljesen leesett az álla. Mikor megtalálták megszólaltak.
- Az a helyzet, hogy ma a mieink is elmászkáltak valamerre! - mondta Lil.
- Jaja, tuti elmentek becsajozni! - tette hozzá vigyorogva Jad.
- Tuti a ti macijaitokkal léptek le! - vigyorgott Lili is.
- Nos, gondolom akkor a válaszotok igen? - kérdezte Aki.
- Hát persze, mi más lenne! - bújt oda hozzá Jada.
A két fiú bement a szobába, és egymásra vigyorogtak, hogy bejött a tervük. A fiúknak köszönhetően mindenki sikeresen pótolta a maciját. Az éjszaka mindenki olyan jól ALUDT, mint ahogy már régen nem.
Reggel a fiúkat Eero és Pauli együtt mentek ébreszteni. Eero szokás szerint benyitott a szobába és elképedt.
- Ezek ketten meg hova tűntek?
- Jaj, Eero, gondolkodj! - vigyorgott Pauli. -  Mit gondolsz, hol lehetnek?
- Fogalmam sincs... Csak nem elmentek még bulizni?
- Ugyan már, dehogy mentek!- legyintett Pauli, majd intett Eeronak, hogy kövesse.
Pauli a kettővel arrébb lévő szobához vezette, ahova éppen az ő párjaik nyitottak be, egy fél perccel ezelőtt.
A két lány teljesen le volt döbenve. Mire Pauli:
- Na ugye megmondtam! - kiáltott fel diadalittasan, amikor meglátta a fiúkat a lányok ágyaiban.
- Jaj, gyerekek, nem kérünk nézőközönséget! - mondta Lauri fáradtan. - Most gyorsan készítsetek fotót, hogy legyen min vigyorognotok 5 perc múlva, mert innen ezennel ki vagytok dobva.
Pauliék még mindig vigyorogva kimentek  a szobából, és elindultak reggelizni, sejtve hogy Lintuék még nem kerülnek elő egy jó ideig abból a szobából.
Ez így is történt, hiszen a reggelit a szobába rendelték, hogy addig is a lányokkal tölthessék meghitten az időt.
A lányok ennek nagyon örültek, mert alaposabban megnézhették hogy milyenek a fiúk hálóruhaként használt póló+alsó összeállításukban. A reggeli után mindenki elkezdett készülödni, hiszen mind a négyőjüknek tovább kellett állniuk, de sajnos az ellenkező irányba.
Egy óra múlva a parkoló felé vették az irányt, ahol egy nem éppen rövidnek nevezhető búcsúzkodás után, a fiúk a buszba a lányok meg a kocsiba szálltak be.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK....